Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

6. füzet - I. Gillyén József: A pozsonyi Dunaszakasz szabályozása

210 a megfelelő görbületi! és kellő magasságú partvédezetekben kitűnő vezetést talált Ezen a folyószakaszon a meder nemcsak a görbületekben fekvő medenczék mentén, hanem a medenczéket egymással összekötő gázlókban is már évtizedek óta olyan kedvezően volt kifejlődve, hogy e szakasz partjainak mind helyzetrajzi, mind magassági vonalozása mintául szolgálhatott a folyam hasonló természetű egyéb szakaszainak vonalozásaihoz. A közvetetten Pozsony város mellett fekvő Dunaszakaszon azonban, a Dévénytől számított 10 folyamkilométer alatt a partok vonalozása nem felelt meg a folyam természetének és ennek következtében sem a meder alakja, sem a sodorvonal iránya nem fejlődhetett ki a kívánt módon. A folyó sodra a csaknem teljesen egyenes és egészen a legmagasabb árvizek fölé érő partok egyike mentén sem talált állandó vezetést s irányát az öszzeszükített mederben úgyszólván minden nagyobb áradás után változtatva, ritkán alakította ki a medret oly kedvezően, hogy a hajózást s a Pozsony város partjai mentén lebonyolódó víziforgalmat kielégítse. Az 1902. év őszén, — mint az ez állapotot feltüntető rétegtervből látható — a meder Pozsony városára nézve nagyon kedvezőtlenül alakult: A folyam sodra a 10. és 11. folyamkilométerek között a jobbpartról hirtelen vetődött át a balparthoz és e helyen rossz gázlót alkotott, mely már rendes kisvízkor sem volt mélyebb 18 dm-,nél s hajlandóságot mutatott a további elfajulásra. Félni lehetett attól, hogy közvetetlen Pozsony város belterülete mentén, hol a víziforgalom lebonyolítása végett a kellő hajózó mélységre fokozott mértékben van szükség, még az alábbi Dunaszakaszokon lévő rossz gázlóknál is nagyobb hajó2ó akadály fog keletkezni. A 11. és 12. folyamkilométerek között a folyam sodra a balpartról ismét a jobb parthoz tért át s ez átmenet alatt a balparton az újonnan létesített kikötőmenti partvédezet mellett, a Magyar Folyam és Tengerhajózási Részénytársaság széntárai előtt olyan nagy kiterjedésű zátonyt rakott le, hogy alacsonyabb vízálláskor a hajóknak e helyütt való szenelését és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság átrakodó forgalmának lebonyolítását úgyszólván teljesen lehetetlenné tette. A medernek itt vázolt helyzete tette múlhatatlanul szükségessé a pozsonyi Dunaszakasz sürgős szabályozását. Mint az 1902. évi őszi állapotot feltüntető rétegterven látható, ezen a szakaszon a középvízi művek nem voltak teljesen kiépítve. A jobb parton a részben kiépített pozsonyligeti partvédezet alsó végétől, a 115 folyamkilométertől kezdve az elysiumi párhuzamosmű felső végéig, a 12'8 folyamkilométerig a régi szabálytalan vonalozású elysiumi partvédezet határolta a középvízi medret; csak közvetetlen a hid alatt volt egy 300 m hosszú, a szabályozási vonal irányában elhelyezett párhuzamosműdarab kiépítve. A hiányzó középvízi szabályozó műveket úgy kellett kiépíteni, hogy helyzetrajzi és magassági vonalozásuk összehangzásban bqj.yen a kisvízi szabályozás elveivel, hogy így a középvizek irányítására vonatozó hatásuk a kiépítendő kisvízszabályozó műveknek mederátalakító hatását támogassa. Mindenekelőtt meg kellett állapítani a jövendőbeli sodor helyzetét, a melynek helyes vonalozásától függ úgyszólván a szabályozás sikere. A sodor vonatozásának helyes megállapítása ezen a Dunaszakaszon igen nagy nehézséggel járt. A partok vonalozásán ugyanis általában már változtatni nem