Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

181 Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a talaj kiterjedésének ez a középső szakasza összefügg a képlékenységi határokkal, és a képlékenységi és szilárdsági értékszámokkal. Atterberg megállapította, hogy a zsugorodás határa ós a képlékenységi értékek között nincs közelebbi összefüggés, ü azonban ezt az összefüggést abban kereste, hogy kiszámította mennyi a vízveszteség a képlékenység alsó határától a zsugorodás határáig.

1 Ilyen összefüggést mi sem tapasztaltunk. A fenti összefüggés azonban annyira meglepő, hogy azt kell feltételeznünk, hogy a középső szakasz gyors kiterjedését ugyanazok a tenyezők szabják meg, melyek a képlékenységi határokra és a szilárdságra is döntő hatásúak. A középső szakaszban jelentkező nagyfokú kiterjedést a talajnak azok az alkotórészei okozhatják, melyek vízzel érintkezve nagymértékben kiterjeszkedhetnek. Ezek a gélállapotú kolloidok, melyek lehetnek szerves vagy ásványi eredetűek. A gélek általános sajátsága, hogy kiszárítva térfogatuk nagy mértékben csökken, viszont a száraz gélek vizet vesznek magokba és e közben térfogatuk nagy mértékben növekszik. Valószínű, liogy a különböző összetételű és fizikai állapotú gélek e tekintetben különbözően viselkednek. A géleket alkotó kolloidoknak az is jellemző sajátságuk, hogy vízben ugyan nem oldódnak, hanem a vízben olyan finom elosztású diszperziókat alkotnak, hogy ezek a finom részecskék még a mikroszkópos vizsgálattal sem láthatók, ha azonban az ilyen látszólagos oldatokat ultramikroszkóppal vizsgáljuk, akkor gyakran sikerül megállapítani, hogy az ilyeji oldatok nem homogének. Az ilyen látszólagos oldatokat «sol»-oknak nevezik. Ezeknek egyebek között az a sajátságuk, hogy viszkozitásuk nagyobb a víznél ós ezért a talajrószecskék eltolódásakor akként viselkedhetnek, mint a gépolaj, vagyis csökkentik a talajrészecskók között előforduló súrlódást. Mivel pedig a talaj képlékenységét akként magyarázhatjuk, hogy a képlékenység határai között a talaj részecskék súrlódása kisebb erő, mint a talajrészecskék között ható összetartás, könnyen belátható, hogy az ilyen kolloid oldatok a taiajrészecskék közötti súrlódást csökkentve, a képlékenységet előmozdíthatják. Auerberg fent idézett tapasztalataiból

2 bebizonyult, hogy a képlékenységet nem a kolloidállapotú gélek, hanem a leveles vagy pikkelyes szerkezetű, de ultramikroszkópos finomságú ásványok okozzák. Mennél apróbbak ezek a lemezkék, annál nagyobb a képlékenységük és szilárságuk. Atterberg e dolgozatában azt is megemlíti, hogy a kísérleti anyagául használt zsírkövet, muszkovitot és biotitot nem sikerült neki oly finomra porítania, hogy olyan nagy képlékenységi és szilárdsági értékszámokat érhetett volna el, mint a minőket talajok esetében tapasztalt. Az előbb 'kifejtettek alapján valószínűnek vélem, hogy ha Atterberg a fenti kísérleteiben tiszta víz helyett kolloid oldatokat használ, a képlékenység ós a szilárdság is növekedett volna, és talán sikerült volna a talajokon észlelt értékeket jobban megközelítenie. A talaj kolloidoknak a száraz talaj szilárdságát növelő hatását könnyen megérthetjük, ha megfontoljuk, hogy ezek a gélek, ha megszáradnak, úgy működhetnek, mint valami kötő czementanyag. Azt is feltételezhetjük, hogy a talajkolloidok minősége is e tekintetben határoz, ilyen megfontolások alapján-érthetővó válik az is, hogy ezek a gélszerű talaj alkotórészek, minők pl. a vasoxidhidrát, 1 Atterberg: Die Plastizität der Tone. Int. Mitt. f. Bodenkunde. I. kötet (1911.) 40. 1. » Int. Mitt. f. Bodenkunde, III. köt. (1913.) 325—330. 1.