Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

182 kolloidállapotú kovasavliidrát, aluminiumoxidhidrát zeolitszerű talaj szilikátok stb., ha magukban nem is képlékenyek, de a képlékeny talaj alkotórészek képlékenységét és száraz állapotban szilárdságát nagy mértékben növelhetik. A talaj egyik legnagyobb változásoknak alávetett alkotórésze a talaj nedvességtartalma. Már pedig ismeretes, hogy a talaj nedvessége egyike a legfontosabb termelőtényezőknek. Ezért ennek a változó talajalkotórésznek különösen ott van nagyobb gyakorlati fontossága, hol a csapadékviszonyok a növények vízszükségletét csak szűkösen vagy hiányosan elégítik ki. Ilyen a mi Alföldünk legnagyobb része, de különösen a székesek vidékei. A talajra hullott csapadéknak csak az a része áll a növények rendelkezésére, a mely a talajba jutva ott hosszabb ideig vísszatartódik. A talajra hullott többi víz részben mindjárt elpárolog, részben a talaj felszínén elfolyik, részben pedig olyan mély rétegekbe szivárog, hogy onnan sem a növény gyökérzete, sem a talaj hajcsöves erői többé fel nem hozhatják. Ezért tehát gyakorlati szempontokat tekintve, a talajnedvesség mennyiségének ismerete igen érdekes, és hogy eddig e téren kevés tapasztalattal rendelkezünk, abban leli magyarázatát, hogy a talaj nedvességének a helyszínén való meghatározása többrendbeli nehézségekkel van összekötve. Különös érdekű azonban az öntözött területek nedvességi állapotváltozásainak ismerete. Miként e helyen már ismertettem, a kötött széktalajok nedvességtartalmának meghatározására sikerült nekem olyan új műszert és eljárást alkalmaznom, melylyel a nedvesség változásait a helyszínén könnyben ellenőrizhetjük.

1 Még az is elsőbbsége ez eljárásnak, hogy keresztülvitele nem kíván képzett kémikust, hanem bárminő értelmesebb segédszemélyzet a munkálatokat hamar megtanulhatja és elvégezheti. 1912. év óta a békéscsabai öntözött réten az oda kirendelt vízmesterrel végeztettünk ilyen felvételeket, és miután előbb számos előzetes kisérlet alapján meggyőződtem, hogy a békéscsabai vízmester a mintavételt és vízmeghatározásokat jól el tudja végezni, még 1912. év szeptember havában, a rét különböző tábláin és különböző helyeikről mintákat véve, meghatároztuk a nedvességtartalom változásait. A mintavétel idejét olyankor választottuk, midőn a talaj meglehetősen nedves volt, hogy megismerjük azt a maximális vízmennyiséget, a mely ilyen körülmények között előfordulhat. E törekvésünket a közben sűrűn előforduló esőzések nagyon előmozdították. A rét 14 tábláján, mindenik tábláról két-két helyen vettünk mintákat a következő talajrétegmélységekből: 15—20, 35—40, 55—60cm, összesen tehát 84 minta víztartalmát határoztuk meg 6 nap alatt, a mely időbe a mintavételre legalább az idő fele számítandó. Ilyen nagyszámú és gyors vízmeghatározásokat csak ilyen gyakorlati módszerrel végezhetünk. Már pedig könnyen érthető okokból az ilyen vizsgálatoktól csak akkor várhatunk hasznavehető eredményeket, ha a meghatározásokat mindjárt a helyszínén, a kellő időben és gyorsan végrehajthatjuk. A maximális víztartalom a rét 25. táblájának nem székes részén a 15 — 20 cm-es rétegben találtatott, még pedig térfogatra vonatkoztatva 53'8%-nak felelt meg. Ugyanannak a táblának a székesebb részén a megfelelő talajréteg ugyanazon a napon csak 45'4°/

0-ot tartalmazott. Hasonló törvényszerűséget tapasztaltunk más táblák székes és nem székes helyeiről vett minták esetében. Azt is tapasztaltuk, hogy ez a különbség a mélyebb rétegek1 'Sigmond: Új műszer a talajnedvességnek a helyszínen való meghatározására. Vízügyi Közlemények 1912. évi 5. füzetéhen.