Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

179 növényzete, mind sótartalma alapján II. osztályának minősül. Végre a sz. minta az átmeneti jellegű 24. tábláról, a 4. pedig a III. osztályúnak minősített 36. tábláról származik. Látjuk tehát, hogy a rét minősítése szempontjából nagyon különböző minőségű talajok alkotják ezt az első csoportot. Mégis van valami közös jellemző vonásuk, és ez abban domborodik ki, hogy ebben a csoportban nem találjuk sem a rét legjobb tábláit, t. i. a régi luczernatáblákat, sem a rét legrosszabb tábláit, a kopasz székfoltokkal tarkázott, a javításnak legmakacsabbul ellenszegülő táblákat. Sokkal meglepőbb azonban, hogy ez a két ellentétesen viselkedő és mind a sótartalom, mind a növényzet minősége alapján két szélsőséges talaj épen egy fizikai talajcsoportba jutott, mert az 1., 10. és 11. minta a régi luczernások porhanyó talajrétegéből, az 5. sz. minta pedig az erősen székes 38. tábla legszékesebb sarkából származik. Atterberg újabban azt kutatta, hogy miféle alkotórészek okozzák az anyagok képlékenységét és kötöttségét.* Többek között azt tapasztalta, hogy a nagyon finoman elosztott, ú. n. diszperz fázisban előforduló, leveles vagy pikkelyes szerkezetű ásványok azok, melyek az anyagok képlékenységét okozhatják. Ilyeneknek tapasztalta a kaolinitet, zsirkövet, szerpentint, kloritot, muszkovitot, biotitot. limonitot és hemátitot. Ellenkezően a kvarcz, káliumföldpát, a kálcziumpermutitnak nevezett mesterséges zeolit, továbbá kémiailag tiszta kolloid állapotú kovasavhidrát, aluminiumoxidbidrát, ferrihidrát, mangánperoxidhidrát a képlékenységnek semmi nyomát sem árulták el. Azt is megállapította, hogy szívósságot csak a biotit, limonit és hemátit okoznak. Végre pedig azt tapasztalta, hogy kiszárított állapotban csak azok a kolloid finomságú anyagok árultak el nagyfokú szilárdságot, melyek egyszersmind képlékenyek is voltak, vagyis a pikkelyes vagy leveles szerkezetű fent felsorolt ásványok. A békéscsabai széktalajok nagj

Ton sok csillámot tartalmaznak. Mennyiségüket ugyan nem határoztam meg, de a mecliánikai elemzés folyamán azonnal szembeszökő volt a nagvszámú csillogó pikkelyecskék előfordulása. Ez magában is elég lehet a tapasztalt nagyfokú képlékenység, és különösen nagy szilárdság magyarázatára. Azt azonban a rendelkezésre álló tapasztalatok alapján még ezekből meg nem fejthetem, hogy a vizsgált széktalajok említett különböző fizikai viselkedése a nevezett csillámok különböző mennyiségére, vagy talán más, a képlékenységet és szilárdságot lerontó alkotórészek felhalmozódására vezethető-e vissza? Nekem az utóbbi feltevés valószínűbb, még pedig a jó luczernatáblák talajában a dús hajszálgyökérzet és még alig elkorhadt gyökérmaradványok fejthetik ki az említett hatást. A kopasz székfoltokat jellemzi az a feltűnő jelenség, hogy nagyobb eső hatására hígan szétfolyó pépet alkotnak. Ebből, valamint az ilyen pépnek nehezen szűrő képességéből, továbbá a nedves uton eddig készített mesterséges natriumzeolitok fizikai viselkedéséből, feltehetjük, hogy ez a kolloidanyag épúgy nem képlékeny, mint akár a kolloid-kovasavhidrát és a többi fent említett nem képlékeny kolloid anyagok. Ha ez a feltevés helyes, akkor érthető, hogy az ilyen anyagnak nagyobb mennyiségben való felhalmozódása a széktalaj nagj fokú kötöttségét és képiékenj*, ségét érezhetően csökkentheti. E fejtegetésből azonban az is kitűnik, hogy ugyanazt a fizikai hatást a jó minőségű széktalaj esetében más alkotórésznek tulajdonítjuk. mint a nagyon székes talaj esetében, és hogy ugyanaz a fizikai tulajdonság a talajok esetében sokszor igen különböző okokra vezethető vissza. Ebből * Atterberg : Die Plastizität und Bindigkeit liefernden Bestandteile der Tone. Int. Mit. f. Bodenkunde, III. köt. 1913. 1£*