Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

178 agyagtalajokban 45—88% agyagot talált, míg a békéscsabai székesek felső rétegében az eddigi tapasztalataim értelmében az agyagtartalom csak 20—27%. között változik és a túlsúlyban lévő talaj alkotórész bol az iszap, hol a finom homok, vagy a kettő együttvéve. Talán ez a magyarázata, hogy ezek a nagyon kötött és képlékeny talajok egyszersmind nem szívós agyagok, hanem ragadósságuk még a képlékenység felső határán kívül, a mikor tehát a talajvízkomplexum szétfolyós, már megszűnik. A mechánikai összetételt tekintve, a békéscsabai széktalajok inkább illenek az iszapos, ill. finomhomokos agyagtalajok csoportjába, de az Atterberg vizsgálta hasonló mechánikai összetételű agyagok szilárdsági értékszáma csak egy esetben emelkedett 44-re, rendesen 20 és 80 között változott. A képlékenységi szám pedig rendesen jóval 10 alatt volt, csak ritkán közelítette meg a 10-et és csak egy-egy esetben volt 12, ill. 15. Az elmondottakból tehát kitűnik, hogy ezek a széktalajok sok tekintetben kivételesen viselkednek, és hogy fizikai sajátságaik alapján sokkal kötöttebb és nehezebb agyagoknak bizonyultak, mint a minőt a mechánikai összetétel alapján feltenni lehetett. Ez valószínűen a kolloidrészek sajátos fizikai természetével ós kémiai összetételével függ össze, a miről ma csak annyit állapíthatok meg, hogy a megfelelő mechánikai összetételű svéd talajokétól lényegesen különböző. Most vannak munkában azok a kémiai vizsgálatok, melyek a széktalaj kolloid-természetű ásványi eredetű részének sajátságos fizikai viselkedését vannak hivatva felderíteni. Ali. sz. táblázat adataiból azt is megállapíthatjuk, hogy noha valamennyi vizsgált talaj szilárdsági értékszáma 40-nél nagyobb, és ezért a legkötöttebb agyagokkal egy csoportba oszthatók, mégis mind a szilárdság, mind a képlékenység és még néhány egyéb fizikai sajátságok alapján egymás között lényeges különbségeket árulnak el. A szilárdsági értékszámok és a képlékenység alapján a vizsgált 11 talajt két élesen különböző csoportba oszthatjuk. Az elsőbe a legkötöttebb talajokat foglalhatjuk össze, melyek szilárdsági értékszáma 84-2—95'2 között változik. Ezeknek a talajoknak képlékenységi száma is nagyobb, mint a másik, kevésbbé kötött talajcsoporté. A képlékenységi,szám az első csoportban 16'1—22-5 között változik, a képlékenység alsó határa 17'1—21*2 között, a felső határ 34-4—43'7 között ; a ragadósság határa pedig 39'8—54-0 között. A vizsgált széktalajok másik csoportja az előbbitől főképen abban különbözik, hogy szilárdsági értékszáma jóval kisebb: t. i. 48'6—611 között változik. Ámde vele karöltve a képlékenységi szám is lényegesen alacsonyabb: 92—11-9, a képlékenység alsó határa 139—180 között, a felsőhatár 232—28'8 között változott, és a ragadósság határa 28'9—39'5 között. Igen érdekes erdményekhez jutunk még, ha közelebbről vizsgáljuk, hogy az említett két talajcsoportba milyen talajminták tartoznak. Az első csoportba a 2., 3., 4., 6., 7., 8. és 9. ; a második csoportba pedig az 1., 5., 10. és 11. Az első csoport talajai tehát épúgy, mint a második csoporté a rét minőségét tekintve nagyon különbözők. Az első csoportban : a 2. sz. talajminta a rét 19. táblájáról, a legrégibb eredeti gyeptábláról, a 6. minta a 20. tábláról, a 7. minta a 14. tábláról való, melyek a legjobb vetett fűtáblák képviselői. A vizsgált felső talajréteg sótartalma mind a három esetben olyan kevés, hogy e talajokat I. osztályúnknak minősíthetjük. De ugyancsak az első csoportban találjuk a 7. mintát, mely a 16., és a 9. mintát, mely a rét 17. táblájáról származik és mind