Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - II. Halmi Gyula: A brádi aranyzúzómű iszaülepítő medenczéje

48 Az esővíz okozta hígítás mértékéül legczélszerúbban a d) rovatot, vagyis a víz összes oldott anyagtartalmát vehetjük. Ezen az alapon megállapítható, hogy míg az ülepítőberendezésbe befolyó szennyvíz 1 l.-ében 803-2 mgr. volt az összes oldott anyag, addig a berendezésből elfolyó ülepített szennyvízben csak 567-2 mgr., vagyis az esővíz kereken 30%-kal hígította a szennyvizet. Ha ennek megfelelően föltételezzük, hogy száraz időben az elfolyó ülepített szennyvíz iszaptartalma 30%-kal nagyobb lenne, akkor is alig 60 mgr. volna a tisztított szennyvíz iszaptartalma l.-enkint, vagyis mindenesetre elfogadható. Az ülepítőberendezés működése tehát teljesen kielégítő, sőt tulajdonképpen azt mondhatnók, hogy már a 2 durvaiszapülepítő medenczepár is teljesen elégséges, mert tisztítóhatása már egymagában is 99-74%) s a további betonmedenczékre voltaképen nem is volna szükség. Hogy azonban a tisztítás ilyenképpen fog alakulni, az nem volt előrelátható, s így a meglévő medenczék, ha más irányban is, de mégis értékesíthetők. A zúzómű ugyanis az ülepített szennyvizet a jövőben nem szándékozik a Körös folyóba lebocsátani, hanem ismét az üzemébe viszi vissza. A finom iszapot ülepítő további medenczék e szerint tehát egyúttal víztartó medenczékül is szolgálhatnak. A mai tisztító eljárásban tehát csakis a markolóberendezés igen nagymértékű megerősítése szükséges, nehogy idővel a felgyülemlő iszaptömegek zavarokat okozhassanak. A markoló- és szállítóberendezés teljesítő képességének ez a nagyarányú fokozása azonban magának a zúzóműnek is érdekében van, mivel a tisztítóberendezés létesítésével és fönntartásával járó tetemes áldozatokat a vállalat azzal akarja némileg egyensúlyozni, hogy — a mint az előbb is említettük — a jövőben a vízbeszerzés dolgában is függetleníti az üzemet a Fehér-Köröstől, s mivel az ülepítőberendezés aránylag kisebb, de mindenesetre állandóan egyforma iszaptartalmú vizet képes szolgáltatni, a jövőben vízszükségletét elsősorban az ülepítöberendezésből eredő tisztított vízzel óhajtja kielégíteni; a szivattyúkkal kinyomott és vissza nem vehető vízmennyiséget pedig esetleg saját kútvizével szándékozik pótolni. A zúzómű tehát a jövőben sem víz kivételével, sem vízlevezetésével egyáltalán nem lesz hatással a Körös folyó vízére, sem mennyiségi, sem minőségi szempontból. A zúzómű vezetősége szerint igen fontos volna, hogy a szívónyomóberendezéssel eltávolított víz mennyisége minél csekélyebb legyen. Ezt a czélt igen könnyen el lehetne érni, s egyszersmind a berendezés üzemköltségeit is tetemesen csökkenteni lehetne azzal, ha a nagy tóban ülepített iszap kiszivattyűzását és kinyomását havonkint csak egyszer végeznék. Ez a vizsgálati eredmények szerint annál könnyebben megengedhető, mert hiszen a finom iszapülepítőkbe az összes iszapnak csak alig 0'26%-a jut el, s alig 0'1%-a, azaz naponkint összesen csak 6 q iszap ülepszik le bennük. Ha a havonta összegyűlt 18—20 t iszapot egyszerre szivattyúzzák ki, ezzel mindenesetre mind az üzemköltség, mind a vízveszteség is nagy mértékben csökkenni fog. * * * A fentiekben ismertetett nagyszabású tisztítóberendezés a zúzómű szennyvízkérdését, bár nagy a befektetés, még sem oldja meg véglegesen. A zúzómű üzemmódja ugyanis a földolgozott nemesfémtartalmú érezek szerint időközönkint gyökeresen megváltozik. Ezidőszerint a gurabárzai zúzómű olyan aranyérczeket dolgoz föl, a melyek í-ánként 6—8 gr. aranyat tartalmaznak. Már 1%—2 év múlva azonban a perisoriai érezek földolgozása fog sorra kerülni, a melyek /-ánként