Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - II. Halmi Gyula: A brádi aranyzúzómű iszaülepítő medenczéje

49 már átlag 18 gr. aranyat tartalmaznak. Ezeknek az érczeknek a földolgozását a zúzómű vezetősége úgy tervezi, liogy a foncsorozókról vagy szérelőkről lefutó iszapos szennyvizet (tehát a mostani szennyvizet) czianidlúgzásnak veti alá. Az üzemnek erre az eljárásra való átalakítása legalább 1 millió korona újabb befektetést kíván. Vannak, akik ekkora befektetést koczkázatosnak tartanak, mert a foncsorozás és szérelés után a mai 6—8 gr. aranytartalmú órezekben visszamaradó 1—1'5—2-0 gr. aranynak czianidlúgzással való utólagos kivonásától nem remélnek sikert. Ellenben mások szerint évi 200.000 t iszapból ily módon legalább 400 kg. aranyat lehetne még kivonni kb. 1-2—1-5 millió kor. értékben. Az egyes érczfajták földolgozásmódját egyébként az érezek aranytartalma szabja meg. A í-ánként 18—40 gr. aranyat tartalmazó érczeket foncsorozással vagy széreléssel semmiesetre sem lehet földolgozni, annyi arany marad bennük vissza. Viszont a 6—8 gr. aranytartalmú érczeket czianidlúgzással nem érdemes feldolgozni. A czianidlúg erőssége is fontos tényező; 0'5%-os cziánkáliumoldat nem von ki annyi aranyat, mint az 1%-os; külön tekintetbe kell venni az érezek pirittartalmát is, mert ez nagymértékben fogyasztja a cziánkáliumot. A czianidlúgzással a gurabárzai telepen már most is nagyban kísérleteznek s az üzem átalakítására minden előkészületet megtesznek. Czianidlúgzás alkalmazása esetén természetesen a szennyvízviszonyok és a tisztítóberendezés is gyökeresen megváltozik. Ha az üzemet czianidlúgzásra rendeznék be, akkor az eljárás a következő volna: Az érczeket ugyanúgy, mint ma, megzúznák és foncsorozással vagy széreléssel az arany egy részét kivonva belőlük, az elfolyó iszapos vizet a czianidlúgzótornyokba juttatnák. A megfelelő erősségű cziánkáliumoldat hozzáadása után keverés közben hosszabb ideig állna az iszapos víz, míg az összes arany a cziánkáliummal alkotott kettős sója alakjában teljesen ki nem oldódik. Ha ez megtörtént (24—36 óra alatt), akkor az aranytartalmú kettős czianidoldatot a kilúgzott ércztől szűrősajtókon való átnyomással elkülönítik; az iszapot ekkor még tiszta vízzel kétszer utána mossák, s a mosóvizet is a czianidlúgzó oldattal elegyítik. A második mosóvíz kisajtolása után az iszapban kb. 20% víz marad vissza, tehát ez vész el az üzemben, s ezt kell mindig pótolni. A kisajtolt iszapot a markoló és szállítóberendezéssel az iszaphányóra juttatják, míg a czián-aranyoldat nagy lúgzókádak egész során folyik végig, a melyekben czinkforgácscsal csapják ki az aranyat. Az arany ilyetén kiválasztása után a használt oldat ismét az üzembe jut vissza, természetesen előbb a zúzóműbe s onnan a czianidlúgzókhoz. Vagyis ilyen üzemmód esetében az egész telepről csupán kisajtolt iszap kerülne ki az iszaphányóra, ellenben szennyvíz tulajdonképpen nem volna, s a nagyszabású iilepítőberendezés legföljebb víztározásra szolgálna, míg a szívónyomóberendezésre egyáltalán nem volna szükség. Mivel azonban a zúzómű iizeme esetleg 4—5 év alatt megváltozhatik, ha ismét más érezek földolgozására kerül a sor, a melyekhez a czianidlúgzás esetleg nem alkalmas, vagy pedig ha újabb, czélszerűbb aranykivonó eljárás honosodnék meg a telepen : a mai ülepítőberendezésre esetleg még fokozottabb mértékben is szükség lehet.