Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

155 tartalom között másként meg sem érthető. A gyakorlatban az a gyakran észlelt jelenség, hogy a kötött széktalajokon száraz évszakokban különböző méretű és mélységű repedéseket találunk, szintén azt bizonyítja, hogy a száraz széktalaj megnedvesítve térfogatát érezhetően növeli, kiszáradáskor pedig erősen összezsugorodik. Ha a száradás gyors, akkor nem eg3*enletes és a hol a talaj jobban kiszáradt, a talajrészecskék összetartása meggyöngül és repedés keletkezik. Mindezeket a szempontokat mérlegelve, érdekesnek látszott a talaj zsugorodását száradás közben közelebbről tanulmányozni. A nedves talajok összehúzódását száradás közben következő megfontolások alapján magyarázhatjuk: Kellő nedvesség és elég finom talajszemecskék esetében feltételezhetjük, hogy minden talajszemecskét vízburok vesz körül, mely annál vastagabb, mennél nedvesebb a talaj és mennél nagyobb a talajszemecskék felszíni energiája, mely a vízmolekulákat a talajszemecskék felszínéhez vonzza. Ez a felszíni energia pedig annál nagyobb, mennél kisebbek a szemecskék. Száradás közben ez a felszíni energia nem változik, a vízburkolat tehát a víz elpárolgásához mérten egyre vékonyodik. A vízmolekulákra azonban nemcsak a talajszemecskék felszíni vonzása, hanem a vízmolekula egymásközti tapadása (kohéziója) is hatást gyakorol. Ennek következménye aztán, hogy a vízburkolat vékonyodásával a szemecskék az elpárolgás folyamán egyre közelebb jutnak, míg annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy a szemecskék közvetetlenül érintkeznek és közelebb már el nem helyezkedhetnek. Ebben az állapotban a talajszemecskéket eredetileg körülvevő vízburkolat már eltűnik, és ha van még nedvesség a szemecskék közötti hézagokban, elpárologtatása már nem jár a talaj térfogatának csökkentésével. Ez tehát az összehúzódás határa, mély Atterberg tapasztalatai szerint a különböző agyagokra nagyon különböző víztartalom esetében következik be.

1 A talaj összehúzódásának szárítás közben ez az egyik oka, mely homoktalajok esetében egyszersmind az egyedüli elfogadható magyarázat. Agyag és vályogtalajok esetében, melyek különböző minőségű és mennyiségű kolloidanyagot is tartalmaznak, a "talaj összehúzódására hatással van az is, hogy a kolloidrészecskék száradás közben összezsugorodnak. Ez a jelenség a kolloidok sajátos szerkezetével és víz iránt tanúsított nagy vonzóerejével függ össze. A talaj összehúzódása tehát az elmondottak értelmében a talajszemecskék finomságával, a talaj nedvességtartalmával és a talajkolloidok minősége- ós mennyiségével függ össze. A térfogati összehúzódást mérni nehéz feladat. Ámde Áron 2 és Dueberg

3 vizsgálatai alapján agyagos földnemek esetében, ha a száradás az egész tömegben egyenletes, az összehúzódás minden irányban egyforma. A szakirodalom háromféle összehúzódást különböztet meg: a lineáris összehúzódást, mely egy vonal irányában, a területi, vagy négyzetes összehúzódást, mely két irányban és végre a térfogatit, vagy köbös összehúzódást, mely három irányban jelentkezik. Ha a vizsgálandó anyag alakja szabályos, pl. koczka és a koczka élhossza ned1 Atterberg A. : Über die physikalische Bodenuntersuchung. Int. Mitt. f. Bodenkunde, I. köt. 1911., 40. 1. 2 Bischof: Die feuerfesten Tone, 26. 1. 3 Dueberg: Über lineare, qnadratische und kubische Ausdehnung und Schwindung. Deutsche Töpfer und Ziegler Zeitung, 18S8. év, 22. 1. '