Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - III. Répássy Miklós: Halászat székes területen

131 való gyakorlat kétségtelenül kimutatta, hogy a székes rétöntözés is majdnem kizáróan műtrágyával jó termésbe hozható és java termésben tartható. A széknek öntözésre való berendezéséhez azonban feltétlenül szükséges a vegyész munkája is, a ki a vizsgálataival előre megállapítja a szék minőségét és így a jövedelmező öntözésre való berendezést megengedő széktipusokat kiválogatja; erre pedig azért van szükség, mert nem minden szék képes az öntözést annyira meghálálni, hogy az öntözésre való berendezése gazdaságos volna; első sorban áll ez a nagyon székes, padkás területre, melyet halgazdasággal, azaz tógazdasággal lehet csak jövedelmezően megjavítani. Halászat székes területeken. írta: Répássy Miklós. A kultura napról-napra sikeresebben vesz erőt azokon a parlag területeken, a melyek eddig kiesvén a művelés lehetőségének határain, úgyszólván semmi hasznára sem voltak az emberiségnek; igyekszik lassanként eltüntetni ezeket a «szégyenfoltokat»: befásítja a sziklás hegyoldalt, megköti a szaggató vízmosást, megállítja s megműveli a futó homokot stb. Bennünket azonban talán legkülönlegesebben érdekelnek a csökönyös székesek, mert óriási ilyen területeink vannak éppen az ország szívében, az Alföldön. Ezeknek az intenzív kihasználása a legnehezebb feladatként jelentkezett. De úgy látszik most végre a vízben megtaláltuk hozzá a megfelelő segítséget. Hogy a székeseket öntözéssel hogyan lehet javítani s kihasználni, azt a békéscsabai székes öntözött rét 1902—1913. évi eredményei («Kisérletügyi Közlemények» XVII. (1914.) 5. füzet) eléggé matatják. Ezeknek az eredményeknek ismertetése során ifj. Böszler Károly és Floderer Sándor többször említik a halas gazdaságot is, mint a székek és pedig a legrosszabb, minden egyébre alkalmatlan székek kihasználására alkalmas módszert. Valóban a természettudományos alapon űzött modern halászat elsőrendű mód mind a székesek jövedelmezővé tételére, mind egyáltalán javításukra is. A természetes halászatban rég megttgyelték, hogy a székes területek, illetőleg székes vizek mennyire kedvezőek a haltenyésztésre. Már a múlt század hetvenes éveiből jegyezte föl egyik szentesi halászmester, hogy a Tisza menti belvizekben nevelkedett potykák közül «feltűnő nagyságúak voltak s szép fehér színűek azok, a melyek székes talajú vizekben nevelődtek». (Édesvízi halászat és halgazdaság. 1914. A m. kir. földmívelésügyi miniszter kiadványa. 353. 1.) A Balaton tava, hazánk e nevezetes halasvize szintén székes jellegű. De legfeltűnőbb e téren a Palicsi tó. Ennek sótartalma tizenötször nagyobb a Balaton sótartalmánál, maga a szóda (szénsavas nátron) tízszer nagyobb arányban van benne, mint a Balatonban. Mégis ez a sós tó nagyszerű halasvíz, ha megfelően művelik. Erre nézve meggyőző adatokat tartalmaz az alábbi táblázat, a mely a tónak 7 éven át való halászati üzemét fünteti fel 1899-től 1905-ig, a mikor a tulajdonos Szabadka város házi kezelésben űzte benne a halászatot. A város kényszerűségből ment bele ebbe a gazdálkodásba, mert előzően 1893. év telén a sekély tó úgy befagyott, hogy a hal mind ott fúlt a vízben. Az üres « 9*