Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - III. Répássy Miklós: Halászat székes területen

tóra azután nem akadt bérlő. A város máshonnan hozatott halivadékkai népesítette be a tavat. Az eredmény nem maradt el, sőt ugyancsak meglepő volt, a mint az alábbi adatok mutatják : 1 k. holdra eső Év Kifogott hal kg-ként bevétel költsége jövedelem hal tiszta jövede lem ponty más hal összesen korona ka К 1899 2,720 71,084 73,804 30,056 15,255 14,800 90 20 1900 10.463 63,302 73,765 34,431 14,191 20,239 99 27 1901 8,397 60,607 69,004 — — 19,059 93 25 1902 13,744 52,052 65,796 35,058 12,628 22,429 88 30 1908 33,196 48,974 82,170 52,892 16,361 36,530 111 49 1904 46,812 26,018 72,830 51,865 15,340 36,525 98 49 1905 35,107 7,250 42,407 33,630 8,504 25,125 91 33 A táblázatból kivehetően 1 hat. hold vízterületre (a tó 740 kat. hold) esö évi halhústermés 88—

111 kg között váltakozott, a mi természetes tónál egyedül álló hozadék. A mesterséges viszonyok között létesített tavakban űzött és az utóbbi egykét évtizedben oly hatalmasan fellendült halászat ilyen megfigyelések után aggodalom nélkül vethette tehát magát a székes területekre, a hol a vízellátás biztosítására megvolt az alkalom és a mód. Az előrelátható siker nem maradt el, sőt sok tekintetben az öntözéssel szemben is határozott elsőbbség mutatkozik a halászat javára. Először is a halászat a székes talaj minőségében nem válogatós. A székes lalaj gazdasági művelésre, növénytermelésre tudvalevőleg legfőkép fizikai sajátságai miatt nem alkalmas. Az ilyen talaj különben rendszerint nem szegény; megvannak benne elég bőven a növények táplálására szükséges anyagok. Csakhogy nem művelhető meg és a növény gyökérzete nem tud belehatolni s a tápláló anyagokhoz jutni. Haltenyésztés esetében, különösen az itt figyelembe jövő kereskedelmi tömeghal, a ponty tenyésztése esetében máskép áll a dolog. Mint minden állat tenyésztésekor, itt is a fődolog az állat tápláléka. A ponty természetes táplálékát a vízben élő alsóbbrendű, szabad szemmel egyáltalán nem, vagy csak alig látható állati s növényi szervezetek alkotják. Ennek a természetes tápláléknak, planktonnak, a fejlődéséhez ugyanazok az anyagok kellenek, mint a melyekből a növények is élnek, csakhogy a plankton sokkal könnyebben juthat hozzájuk. A halastó vize ugyanis kioldja, kilúgozza ezeket az anyagokat az elárasztott talajból, a tófenékből. Ha pedig egyszer már a vízbe jutottak, akkor minden nehézség nélkül érvényesülhetnek, mert a hal maga, mint kész termék oly anyagcserének a végső eredménye, a mely kizárólag a vízben megy végbe. Igaz ugyan, hogy mindehhez épp úgy víz kell, akár csak az öntözéshez. A vízszerzés nehéz feladatát tehát akkor is meg kell oldanunk, ha halasgazdaságot akarunk a székes területen berendezni. Csakhogy a halászat — s ez a másik nagy haszna — sokkal kevésbbé kényes, mint az öntözés.