Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - II. Ifj. Röszler Károly†-Floderer Sándor: A békéscsabai öntözött rét első 12 évi (1902-1913) eredményei

is mutatja, a hol 10 éven fel Lili jó luczernásokkal szemben' voltak olyanok, a melyek termése már az 5—6. évben nem volt megfelelő. Vizsgáljuk tehát első sorban, hogy a luczerna milyen ellenálló képességet tanúsít a talaj káros sóival szemben. A békéscsabai rét 6., 10. és 12-ik tábláin végzett kísérletek szerint a luczerna mindenütt szépen díszlett, a hol a talaj összes káros sótartalma a 30—60 cm talajrétegben nem volt több, mint 0-2— 0'15%Azokon a helyeken azonban, a hol már 0"15—01% összes káros sótartalom mellett a szóda jelenléte is ki volt mutatható, a luczerna fejlődésben elmaradt, sőt egészen ki is pusztult. A mint tehát látjuk, a luczerna jelentékeny összes káros só mellett is képes fejlődni, de a szódát nem bírja; ebből tehát az tiinik ki, hogy luczernatelepítésre olyan talajt kell választanunk, a mely szódát egyáltalában nem tartalmaz. A luczerna azonban mély gyökerű növény s így élettartama attól függ, hogy gyökerei mélyre hatolva milyen káros sótartalmú rétegbe jutnak. Erre vonatkozóan a békéscsabai rét 13. számú tábláján gyökérmosásokkal kapcsolatos talajvizsgálatot végeztem. E vizsgálatok eredménye úgyszólván majdnem megegyezik az előző vizsgálatok eredményével. A tábla azon a helyén, a hol a luczerna még elég szépen állott, a talajrétegek összes káros sótartalma 120 cm mélységig nem haladja meg a 0'2—015% összes káros sóhatárt. A luczerna azonban mégis gyérülni kezd, mert már a 60-90 cm közé eső rétegben, habár nyomokban is. de megjelenik a szóda. A következő vizsgálati helynél (a luczernafolt szélén) a talaj káros sótartalma csak 60—90 cm mélységben emelkedik a megengedett 0'2%-ig- A növényzet állása azonban mégis lényeges eltérést mutat az előbbi hel\tői. E fejlődésbeli eltérés okát azonban megmagyarázza az a tény, hogy itt a szóda már az előbbi helylyel szemben a 30—60 cm mélységű rétegben található fel. A harmadik vizsgálat helye elsatnyult, elvénült luczernás foltba került. A káros sótartalom e fúrásnál a 60—90 cm rétegben 0'3—0'2%-ig ment, vagyis a megengedett határon túl volt. A 30—60 cm mély réteg káros sótartalma pedig a megengedett határon volt. Szóda ugyan itt is csak a második rétegben volt kimutatható, de az előbbi fúrás talajmintáival szemben a sómennyiség minden rétegben magasabb volt. E táblán a luczerna a 6-ik évben kipusztult. A 6. számú táblán 10 éves luczernást vizsgáltam meg. E vizsgálatban a talaj káros sótartalma 120 cmig nem haladta meg a 0'05—0 02%-ot. szóda pedig egyáltalában nem volt kimutatható. Magát a gyökérfejlődését összehasonlítva, lényeges eltérést találtam. A 6. számú táblán a luczerna vastag, húsos gyökere úgyszólván minden elágazás nélkül hatolt le. Ezzel ellentétben a 13. számú táblán végzett gyökérmosáskor, mindenütt ott, a hol a gyökér a szódatartalmú talajréteget elérte, elhalt. A gyökérvégek elpusztulása természetesen a gyökér nagyobbmérvű elágazását idézte elő ; ezek a gyökerek azonban mind a kevésbbé sós talajrétegben maradtak. A gyakorlat számára most már e vizsgálatokból az következik, hogy luczernatelepítés öntözött széken csak ott gazdaságos, a hol a talaj összes káros sótartalma nem haladja meg a 0'2—015%-ot, szódát pedig a talaj nem tartalmaz. Mennél mélyebben fekszenek a sósabb rétegek, a luczernás élettartama annál hosszabb és viszont. Ez a vizsgálat azonban még két szempontból fontos, nevezetesen világosan mutatja, hogy mily eltérő a glaubersó és szóda káros hatása, de mutatja azt is, hogy mily fontos a káros sók elhelyeződésének ismerete. A 13. tábla, a melyen a mélyen gyökerező luczerna oly hamar kipusztult, még mindig jó gyepkaszálót adhat, mert székes réteken rétüzemi szempontból csakis