Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - II. Ifj. Röszler Károly†-Floderer Sándor: A békéscsabai öntözött rét első 12 évi (1902-1913) eredményei

126 vonatkozó vizsgálatok ma már teljes eredményre vezettek és a gyakorlati szempontokból annyira fontos székosztályozás ma már az újabban létesülő széköntözések javára készen van. A székes talajokat vízgazdasági szempontból négy osztályba sorolhatjuk, a melyek jellemzése nagy vonásokban a következő: Az I. osztályba tartozó talajok káros sótartalma 01 %-ig megy, szóda e talajokban nem mutatható ki. Ezek a talajok eredeti állapotban is adnak kevés, de kitűnő minőségű szénatermést, javítva öntözéssel termésük tetemesen növelhető. Ide tartoznak pl. a békéscsabai legjobb táblák, melyeken már kezdetben luczernás volt létesíthető. A II. A és II. B. osztály összes káros sótartalma 0'25%-ig niegy, a II. A. osztályban szóda nincs, a II. B. osztályban a szóda maximális mennyisége 01 %• Eredeti állapotban e talajok termése gyenge, öntözéssel könnyen annyira feljavíthatok, hogy termésük eléri az első osztályú talajok termését. A III. A. és III. В. osztály talajának káros sótartalma 0'5%-ig emelkedik, szódatartalmuk pedig 0'25%-ig- Az ilyen talajok növényzete "gyorsan kisül, de gyorsan ki is zöldül. A rajtuk található fűfélék alacsony növésűek, kaszálónak nem valók, de legelőt még mindig adnak. A 0'5% összes káros sónál és 0'25% szódánál többet tartalmazó talajok а IV. osztályba tartoznak. Az ilyen talajokon csak értéktelen gyom, vagy épen semmi növényzet sem található, ezek az úgynevezett vak-székfoltok, a melyeknek begyepesítése úgyszólván lehetetlen. A székes rétöntözés csak akkor vezethet jó üzemi eredményre, ha rajta öntözéssel — természetesen kellő trágyázással és ápolással — kat. holdankint legalább 30 q körül ingadozó termések érhetők el. A békéscsabai réten szerzett tapasztalat kimutatta, hogy ez csakis az első, illetve rövid ideig tartó öntözés után а II. osztályba tartozó székeken is elérhető, ellenben a III. és IV. osztályba tartozó talajokon nem ; üzemi szempontokból tehát a III. osztályba tartozó, vagyis öntözés nélkül csak gyenge és hamar kisülő legelőt adó székeken csak az olcsó berendezésű legelőöntözés jöhet figyelembe már csak azért is, mert a gyep alacsony növényekből áll, a melyek nem igen nőnek meg kasza alá, de ujjánövő képességük igen nagy, vagyis legeltetéssel elég nagy tömeget képesek leadni. A legrosszabb székeken pedig rét vagy legelőöntözés létesítéséről ne ábrándozzunk, hanem ha vízgazdálkodásra módunk van, rajtuk a tórendszerrel való javítást alkalmazzuk, vagyis halgazdaságot rendezzünk be. A széken tehát a vízzel való javítás csak ott vezethet kellő eredményre, ahol a berendezéskor a fent elmondottakra tekintettel voltak; a vegyész munkája tehát a székeknek öntözésre való lerendezéséhez elkerülhetetlenül szükséges, de- a további üzemben sem mindig nélkülözhető különösen ott, ahol a szék feltöréséről és új gyepesítésről, vagy luczernás létesítéséről van szó, mert az új gyepesítéssel járó rónázáskor óvatosan kell eljárnunk; erre az óvatosságra int bennünket a káros sók elhelyezödésének mikéntje. Minél mélyebben van a. káros sók java része, annál alkalmasabb a talaj növénytermelésre. Ha most már a rónázáskor a felső kevésbbó sós réteget elhordjuk, úgy könnyen beállhat az az eset, hogy káros sóban gazdagabb talajréteg kerül a felszínre, a mivel pedig nem hogy javítanók, de inkább rontjuk a helyzetet. Nagyon kedvező a helyzet akkor, ha a feltört terület megengedi, hogy rajta luczernát elég hosszú időre telepíthetünk. Hogy a luczerna öntözött széken mily különbözőképen viselkedhetik, első sorban, hogy élettartama mennyire változó lehet, azt a békéscsabai rét példája