Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - I. Kvassay Jenő: Négy évtizedes törekvés eredménye a székes talajok javítása terén

101 terhére is engedélyezni, tekintve az öntözéseknek hazai gazdálkodásunkra kiváló fontosságát». A javaslat elfogadtatván, ezen idő óta az országos növénytermelési kisérleti állomás intézi ez öntözések és így a székes öntözések ügyeit is. Majdnem ugyanabban az időben, midőn nálunk a székestalajoknak öntözésével kezdettünk foglalkozni, Észak-Amerikában hasonló kísérletek folytak. Thomas Austill vegyész 1870-ben tett kísérletei alapján kimondták, hogy «öntözéssel az összes sósterületek termékenynyé válnak». Azonban ezzel a kérdéssel legbehatóbban Kaliforniában E. W. Hilgard a Sacramentoban levő kisérleti állomás igazgatója foglalkozott és 1886-ban egy kis könyvet adott közzé, mely az összes ez irányban Kaliforniában és másutt tett kísérletek és munkák eredményét ismerteti.*) Hilgard a sós területek javítására szolgáló módokat a következőkben foglalja össze. 1. A legtartósabb javításmódja az alkáli talajoknak, a szikes területeknek, káros sók kilúgozásában áll: ezt vagy elárasztással, vagy csatornázással, vagy ha lehetséges alagcsövezéssel érhetjük el. Az alagcsövezés különösen a tengerparti részeken dívik, a hol a tenger sós vize magas töltésekkel van elzárva a szárazföldtől. Magasabban fekvő elszórt sós foltok egyszerű alagcsövezéssel is meg volnának javíthatók, mert az eső és hólé az alagcsöveken keresztül elvinné a kioldott sókat. Ilyen foltok, ha a feles sómennyiségtől megszabadulnak, rendkívüli termékenységet tanúsítanak. Sokkal nehezebb eredményt akkor elérni, ha egy pár lábnyira a felszín alatt sós réteg fekszik s a vidék sík fekvésű ; ekkor a bajon csak könnyíthetünk, de megszüntetni nem tudjuk. Ha a talaj nem túlságos sós és a benne foglalt sók nagyobb része neutrális természetű, akkor már többszöri mély szántás is igen nagy hatást fog mutatni. A sók által okozott károk tíz esetben kilenczben a sóknak a felszín alatt való összegyülemléséből erednek. Ha egy sós folt talajának sótartalmát különböző melységben vizsgáljuk meg, azt tapasztaljuk, hogy a talaj az első hüvelyknyi mélységben ötször-hatszor annyi sót tartalmaz, mint az alantabb fekvő rétegek, vagy az altalaj. A felső kéreg nagyon gyakran tiszta alkáli, s így nem csoda, lia a szárat vagy a gyökér koronáját megroncsolja, s ha nem is öli meg a növényt, de nagyon gyengíti. Ebből az következik, hogy az első teendő a javításkor, a sók felszínalatti összegyülemlését megakadályozni, más szóval a szikestalaj felszíni párolgását, amennyire csak lehet, meggátolni. Az első feltétel tehát a kéreg-keletkezés elhárítására a talajt sokszori mély szántással laza, porhanyós állapotban tartani. A növények levelei által elpárologtatott nedvesség nem hoz fel annyi alkáliát, hogy kárt tehetne. A kaliforniai, sós területeknek több mint a fele része, melyet nem mernek mívelés alá venni, nem kívánna mást, hogy termő legyen, mint mólv szántást és a talaj porhanyós állapotban való tartását. Csak a legrosszabb esetekben voina a gazda más javítómódszerre utalva. Mély mívelés segítségével a tengerpart sóval telített részein sokszor a gumós *) Szíkestalajok öntüzéso és alagcsüvezése. Hilqaril tanár. Fordította Tre'ttz Péter agrogeologus 1894. OMGE. könyvkiadó vállalata.