Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - V. Apró közlemények

93 tétjük, jórészt szintén a nevezett folyóirat 1913. évi VI. és 1914. évi I. füzete alapján. Míg az előző hajózó kongresszusokon a hozott határozatok a műszaki tudományterénhaladást jelentenek, addig az 1912. évi kongresszus oly általánosságban mozgó határozatokban állapodott meg, melyek jóformán semmi újat nem tartalmaznak s épen nem oldják meg azokat a feladatokat, melyeket a kongresszus maga elé tűzött. Sőt jóformán azt a benyomást keltik, hogy a hajózó kongresszusok határozatai elvesztették irányító hatásukat. Kétségtelen azonban, hogy a bemutatott értekezésekben, valamint a fölmerült eszmecserékben sok tanulságost találunk és hogy az ily kongresszusok már csak azért is alkalmat nyújtanak a vízimérnököknek ismeretek megszerzésére, mert ez összejövetelekkel kapcsolatban érdekes kirándulások történnek, melyeken temérdek műszaki munkálat szemlélhető meg s tudomás szerezhető az egyes országoknak a hajózás terén történt haladásáról. Már a kongresszuson bemutatott értekezések száma is jelzi, hogy mily sokféle műszaki munkálat és felfogás került nyilvánosságra. 26 jelentés érkezett a belhajózás, 25 jelentés a tengeri hajózás kérdéseire. Ezenkívül 24 ismertetést mutattak még be a kongresszus első (belhajózás), 36 ismertetést a második (tengeri hajózás) osztályában úgy, hogy összesen 111 értekezés forgott szóban. Továbbá a kongresszussal kapcsolatban kiállítást rendeztek az Egyesült Államok egyes nagy vízi munkálatairól (Panama-csatorna, Barge-canal stb.). Végül kirándulásokat tettek, melyekről Szabó Nándor már a Vízügyi Közleményeknek 1913. évi 6. és 1914. évi 2. füzetében beszámolt. A mi most a kongresszus munkálatait illeti, rövid tárgyalás alá veszszük őket. 1. Az első kérdés a folyók hajózhatóvá tételéről szólt. Vájjon kotrással, esetleg víztárolók segítségével kell-e előállítani a vízmélységet s minő esetekben kell a mederszabályozáshoz, a folyók csatornázásához, vagy az oldalcsatorna létesítéséhez fordulni ? Ezzel a kérdéssel már 8 előző kongresszus foglalkozott, de csak az 1894. évi hágai, 6-ik kongresszus adott irányelveket, midőn Girardon a Rhőne-szabályozás módszerét ismertette. E kérdésre bemutatott értekezések a különböző országok folyóinak szabályozását s az elért eredményeket ismertetik, de belőlük egyetemes érvényességű szabályt lehozni nem lehet. A kongresszus is erre az álláspontra helyezkedett. Kisesésű és bővizű folyók mederszabályozással és kotrással könnyen hajózhatóvá tehetők. Nagyobb eséskor a folyók csatornázása és oldalcsatorna készítése vezet czélhoz s mindkét esetben a vízierőtermelése is tekintetbe veendő. Úgy látszik, hogy a tárolómedenczékkel csak a legritkább esetben lehet gazdaságosan előállítani a kellő vízmélységet. 2. A második kérdés a nagy hajózáshoz szükséges csatornák méreteivel és a csatornák kihasználásával foglalkozott. A csatornák méreteit a rajtok közlekedő hajók méretei szabják meg. A csatorna vizes szelvénye legalább 4—5-ször akkora legyen, mint a hajó legnagyobb vizes keresztmetszete. Általában az újabb csatornák egyre nagyobb és nagyobb méretűek. De czélszerűbb inkább a mélységet, mint a szélességet növelni az épen szükséges méreten felül. Németországban már 68-5 m

2-ig fölmentek a hajózócsatorna keresztmetszetének területével. A Trollhiitta-csatorna keresztmetszete Svédországban 100 m

2, a Barge-canalé az Egyesült-Államokban 110 37 m

a. De terveznek már 400 m

2 metszetű csatornákat is az Egyesült-Államokban az Atlanti-óczeán partja