Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
4. füzet - IV. Héjas Endre: A víz körforgása a Földön
79 szakok, az esős és száraz évek között, helyit, mert átveszik a tengeri bevitelt s átadják oly vidékeknek, a melyek az óczeáni párából közvetetlenül nem kapnak a tengertől való távolságuk miatt. Olyan lefolyásnélküli vidékeken, a melyeknek majdnem semmi vízkészletük nincs, a folyamat sokkal gyorsabb. Ezek a tengeri bevitelt csupán a szárítószelek közt beálló átmeneti időközökben kapják. Ilyenkor a bevitt tengeri pára lecsapódik s töbszörös átalakulás után a szelek révén pára alakjában elszáll a vidékről. Ezt elősegíti, ha oly vidékekről van szó, a hol a lefolyás nehéz s az elpárolgás az átlagos mértéken felül könnyű (m > y). Ilyen vidékeken a veszteség v = m — y csakhamar oly nagy lehet, hogy v = m ós y = 0. Ez azonban feltételezi, hogy az uralkodó szelek a szárazföldi párát a vidéktől elvonják. A szubtrópusi öv, a hol a leszálló légáramlatok a sűrűsödést akadályozzák s a megrablást elősegítik, mutatja föl a legtöbb nagy lefolyásnélküli vidéket. A vidék mineműségével együtt járó megnehezítése a lefolyásnak, különösen azonban a szárító légáramlatok okozzák valamely vidék lefolyásnélküliségét. Még a nedves tengeri szelek is szárítólag hathatnak, ha hűvösek és felhevített szárazföldeket súrolnak, pl. DélnyugotAfrikában. Ugyanazok az okok, a melyek a lefolyás csökkentését (egészen y = O-ig) okozzák, okai rendszerint a tengeri bevitel csekélységének s a többszörös átalakítás ellenére, a csapadék kicsinységének is. Önmagában azonban a kis csapadék nem oka a lefolyástalanságnak. Van lefolyásos vidékeken számos kisebb lefolyásnélküli terület, a mely amazokkal egyenlő csapadékmennyiséget kap. így Északkeleti Németországban számos kisebb lefolyásnélküli tó van vízálló talajon, a melyek csapadékos időben nagyobb felszinűek, majd a szárítószelek kiterjedésüket csökkentve, az egyensúlyt helyreállítják. Itt v = m és y = 0, holott a velük szomszédos területeken, bár a csapadékmennyiség egyenlő, a tengeri bevitel többnyire lefolyásra kerül, a v = 0 és y = m. Mellőzve szerző további részletezését, áttérünk az utolsó fejezetre, a mely a tengerekről a szárazföldre bevitt vízpárákból származó csapadék eloszlásával foglalkozik. * • * * Bár a csapadéktérképek alapul szolgálnak annak megítélésére, hogyan oszlik el a tengeri pára a szárazföldön, mégsem adhatják hű képét, mert hisz a csapadék keletkezésében óczeáni és szárazföldi vízpára nagyon különböző mértékben működhetik közre. A csapadéknak nagy átlagban Vs" a áll tenger felől bevitt párából ; igen kis csapadékmagasságkor az arány г/в" г а lesülyed, nagy csapadékmennyiségkor ellenben fele, vagy ennél is nagyobb része a tengeri bevitelből eredő csapadék az összes csapadéknak. (Lásd az ábrát!) Mivel az m és x közti viszony a trópusokban jóval kisebb, mint a mérsékelt meleg, vagy éppen a hideg vidékeken, az ellentétek az esőszegény és esődús szárazföld közt nem midenütt egyforma mértékben élesednek ki, ha a csapadéktérképből tengeri beviteli térképet akarunk előállítani. Grafikonunk megadja a lehetőségét annak, hogy a tengeri bevitel nagyságát az ismertnek feltételezett csapadékmagasságoknak megfelelően, tekintetbe véve a hőmérsékleti különbségeket, közelítően felbecsüljük. Tekintetbe veendő még az évszakos eloszlás s az összes éghajlati viszonyok.
