Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - IV. Héjas Endre: A víz körforgása a Földön

76 Az eltérések másik forrása, hogy a fővonalakra irányadó u = 1 : m más értékű mint az egyes vidékeknél az z : y viszony. Itt mindenekelőtt az m évszakos eloszlása jő tekintetbe. Ha a tengeri bevitel (m) legnagyobbrészt téli eredetű, az elpárolgás mérsékelt s az m nagyrésze (hó alakjában) tavaszra marad, a mikor mint hólé folyik le; ilyenkor z kisebb és y nagyobb, mint átlag szokott lenni. Ennek következtében az (y, x) pont az m fővonal fölé kerül, y > т. Ellenkezően áll a dolog, ha az m túlnyomóan nyári eredetű, ilyenkor az elpárolgás nagy s a lefolyás aránylag kicsiny, az y < m s a vízvidéket jellemző pont a tengeri bevitel fővonala alá esik. Hasonló eset áll elő, ha a lehullott csapadék jó része a talajba szivárog s így átmegy a talajvízbe, ekkor az elpárolgás csökken, ha pedig a talaj vízálló s a lefolyást semmi sem gyorsítja, az elpárolgás nagyobb mértékű lesz. Tehát a talaj minéműsége és felszínének alakja is oka lehet az eltéréseknek. Az előbb említett esetben a csapadék jó része a talajba szivárog, lejut a talajvízig s később bőven táplálván a vízgyűjtő patakjait, kisvízállás idején ismét napfényre jő (y>m). Viszont, ha nem szivároghat a talajba, s nincs a felszínnek elegendő esése, sok csapadék elpárolog és kevés kerül lefolyásra (y <m). Megfordul azonban a dolog, ha a talajvíz nagyon fent van s esetleg tavak alakjában felszínre kerül, akkor részint közvetetlenül, részint a növényzet útján az elpárolgás növekszik és у < т. A másik esetben pedig, ha a vízálló talaj felszíne nagyon meredek, sok csapadék gyorsan lefolyik, mielőtt az átlagos mennyiség elpárologhatott volna (y >• m). Ép így hatással van egyik vagy másik irányban a növénytakaró mineműsége, tavak léte vagy hiánya stb. Némely vízvidéken a beszivárgott víz egy része másik vízgyűjtőbe megy át vagy visszakerül a tengerbe (itt is y < m). Néha földalatti gyarapodás áll elő természetes vagy mesterséges úton (y >> m). A trópusokon az l

0 nagyértéke (110 cm) rendszerint a száraz időszak eredménye. Vannak azonban trópusi vidékek, a hol a száraz időszak kimarad, ott a folytonos esők lehűtik és állandóan nedvesen tartják a vidéket, az eredmény, hogy az elpárolgás kisebb s a lefolyás az átlagosnál nagyobb lesz (y >> m). A hol megint kétszer is van száraz időszak, vagy tekintélyes vízfelszínek fordulnak elő, az elpárolgás nagy és y <C m. Hatással vannak ezenkívül a sűrűsödést előidéző tényezők az egyes vízvidékeken. Az általános légnyomáseloszlástól s a vízvidék domborulati viszonyaitól függ, hogy a 'más vidékekről a széltől odahajtott pára gazdagítja-e a vidéket (,

У > m)• Vagy pedig, ha a vízgyűjtő felett keletkezett pára ugyanott nem tud lecsapódni, hanem a légáramlat elviszi (y<m). Ha a vízgyűjtő felett keletkezett pára helyben sűrűsödik, akkor tényleges veszteség nincs, csupán késés áll be a lefolyásban, ha azonban a szél elviszi a párákat, tényleges veszteség áll be. Az x—

у = z-t tévesen mondják veszteségnek. A tényleges vesztesége valamely vízvidéknek a lefolyásra nem kerülő, hanem a vidékről a szelek által elhajtott része a tengeri bevitelnek (v = m—y). * * * A víz körforgásában nemcsak a tengerekről megy pára (víz) a szárazföldek fölé, hanem a szárazföld felett keletkezett párák is visszakerülhetnek a tengerre. (Ezzel szerző, Középeurópával kapcsolatban, egy korábbi munkájában foglalkozott.) A mi a vízvidékek megrablását, avagy gyarapodását illeti, azt találta, hogy valamely vidék az uralkodó szelekhez való fekvése szerint, a fölötte keletkező