Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - IV. Héjas Endre: A víz körforgása a Földön

69 Sok évi átlagban valamely vízgyűjtő összes bevételének egyenlőnek kell lennie összes kiadásával, vagyis fenn kell állania a következő egyenlőségnek: m -)- e = y -f- a, amiből m = y + a - e, ha az (a — e) értéket u-vel jelöljük, m = y -)- V alakot nyerjük. Itt a következő megfontolások adódnak : На V, vagyis (a—e) positiv, azaz a > e, akkor a vízvidék más vízvidék hasznára párában szegényedik, ha pedig a v negativ, azaz a < e, akkor a vízvidék gazdagodik vízpárában más vízvidék rovására. Ha ezt mint csereviszonyt fogjuk fel az egyes vízvidékek között, akkor a hiányt szenvedő vízvidékek megrablását kiegyenlíti a többletben részesülő vidékek gazdagodása. A megrablott vidékeken (a > e) a lefolyás (y) kisebb, mint a tengeri bevitel (m), a többletben részesült vidékeken pedig (a < e) nagyobb, a mi a fentebbi egyenletből folyik. Ezek a megfontolások lehetővé teszik, hogy bizonyos, éghajlat szerint hasonló minőségű, vízvidékcsoportokra fővonalakat szerkeszszünk, a melyek a csapadék (x), a tengeri bevitel (m) és a szárazföldi elpárolgás (l) közötti kapcsolatokra általánosságban érvényes törvényt állítanak elő évi átlagban. Pedig az x = m -(-1 egyenletben sem m, sem l külön nem ismeretes, csupán az összegükkel egyenlő x s ezenkívül mérésekből ismeretes lévén a lefolyás (y), az ' x = y z egyenletből kiadódik a z is (a mely, mint láttuk, általában nem egyenlő Mel). De a fentebbi megfontolásban hallgatagon feltételezzük, hogy egy-egy vízgyűjtővidékcsoportban a vízpárában meggazdagodott és megrabolt vidékek egyenlő súlylyal vannak képviselve. A fővonalak megszerkeszthetése céljából a derékszögű koordinátarendszer síkjára felviszsziik a vízvidékcsoport minden egyes vízgyűjtőterületének jellemző (x, y) pontját, a mit könnyen telietünk, ha az illető vízvidék átlagos csapadékmennyiségét (x) és átlagos lefolyásmennyiségét, illetve magasságát (y) megelőző sok évi mérésből ismerjük. A különböző vízgyűjtők felrakott pontjai pontsereget adnak a síkban, melynek középvonala a keresett fővonal, a mely a felvett, éghajlatilag egyforma minőségű vízvidékcsoportot jellemzi s megadja az útmutatást, hogy a tengeri bevitel (m) és a csapadék (x) átlag bogy viszonylatiak egymáshoz. A pontsereg pontjai részben a görbe (a fővonal) alatt, részben felette vannak. A görbe alatti pontnál az m = y v összefüggés értelmében a tengeri bevitel (m) nagyobb, mint a lefolyás (y) és így a v = m — y pozitív érték, tehát az illető vízgyűjtő páráktól meg ván rabolva, kevesebb víz folyik le, mint a mennyi a tenger felől párák alakjában a Vízgyűjtő fölé került. A görbe feletti pontnál az m kisebb, mint az y, a v tehát negativ, az illető vízgyűjtő nyereségben van, több víz folyik le, mint a mennyi a tenger felől párák alakjában a vízgyűjtő fölé jutott. Éppen a görbébe eső pontnál természetesen a v — o, azaz m = y, másszóval a vízgyűjtőnek párában sem nyeresége, sem vesztesége nincs, amennyi vizet a tenger felől kap, a folyók útján ugyanannyi oda visszafolyik.