Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - IV. Héjas Endre: A víz körforgása a Földön

70 Ismereteink sajnos annyira még nem előrehaladottak, hogy a szóbanforgó viszonyoknak pontos képét adhatnék. Megbízható méréseredmények, mind a csapadékra, mind a lefolyásra csupán Európa és Északamerika mérsékelt számú vízvidékeiről állanak rendelkezésünkre, a Föld egyéb részeiről pedig csupán szórványosan. Mindamellett érdemes vázlatot adni a dologról, hogy a csapadék, a lefolyás s a tengeri bevitel (kapcsolatban az elpárolgással) közti vonatkozások törvényszerűségét jobban megismerjük, mint az más úton lehetséges. Nem tekintve a vízvidékek párákban való megrablását és gazdagítását — a miről alább bővebben lesz szó — egyéb viszonyok is hatással vannak az eltérésekre, a melyekről szintén alább szólunk részletesebben. Döntő szerepe a viszonyokban mindenekelőtt a hőmérsékletnek van. A hőmérséklettől függ ugyanis, hogy : a) mennyi párát tud a levegő felvenni, h) minő mértékű az elpárolgás, c) és minő mértékű a párák lecsapódása. A hőmérséklet évi középórtékében már aránylag kis eltéréseknek is nagy hatásuk van a párolgásviszonyokra, a nagyoknak meg egyenesen döntő szerepük van. A rendelkezésre álló anyag azonban sokkal hézagosabb, semhogy sok megkülönböztetést lehetne tenni, azért az áttekinthetőség kedvéért csupán három éghajlati főcsoportot veszünk fel, még pedig: 1. a trópusi vízvidékek csoportját, átlag 24-0 C° évi középpel, 2. a mérsékelt meleg vízvidékek csoportját átlag 9'7 « « « 3. a hideg vízvidékek csoportját, átlag,. 1-6 « « « * * * A három éghajlati főcsoport mindegyikére két-két fővonal húzható a derékszögű koordináta rendszer síkjában. Ezek révén megismerkedünk a csapadék eredetével, mert a fővonalak megmondják, hogy (az x = m -f- 1 egyenlet szerint) egy bizonyos évi átlagos csapadékmennyiségnek (x) mily része származik tenger felől bejött vízpárákból (m) és mily része szárazföldi elpárolgásból (1). Az egyes vízvidékek jellemző pontjai (y, x) viszont arra nézve adnak felvilágosítást, hogy az illető vízvidék évi közepes csapadékmennyiségének mily része kerül lefolyásra (y). A tengeri bevitelből származó csapadékmennyiség (m) és a lefolyásra kerülő mennyiség (y) rendszerint nem egyenlők, a köztük lévő különbség az egyik vízvidékeknek az egész vidékcsoport átlagos magatartásától való eltérését mutatja. A szóbanforgó dolgokat, mind a fővonalakat, mind az egyes vízvidékek jellemző pontjait az 1. grafikonon látjuk ábrázolva. A csapadék és elpárolgás közötti összefüggésnek megfelelő pontokat (z, x) nem ábrázoltuk, nehogy a rajz túlságosan tömött legyen. A tengeri bevitel (m) fővonalai nem egyebek, mint az egyes vízvidékcsoportok középvonalai, ezeknek az alakját tehát az egyes vízvidékek jellemző pontjaiból keletkező pontsereg szabja meg, a szárazföldi elpárolgás (1) fővonalainak alakja ellenben az x = m -(- 1 egyenlet értelmében amazoktól függ. (Lásd a két-két fővonalat külön mind a három éghajlati csoportra.) Ha a tenger felől nem érkezik a vízgyűjtőterületre vízpára, azaz m — о, akkor végeredményben a szárazföldi elpárolgás is megszűnik, l — o, mert az illető vízgyűjtő tengeri bevitel hiányában előbb-utóbb kimerül. Ez áll a F'öld kevésszámú esőtlen vidékére (x = o) s itt a hőmérsékletnek nincs szerepe. így