Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - IV. Héjas Endre: A víz körforgása a Földön

68 A szerző egy korábbi munkájában *) Közép-Európára lefolyástörvényt állapít meg, a mely a középeurópai legfontosabb folyamvidékek csapadék- és lefolyásmérésein alapszik. A kapcsolatot, a mely a csapadék, a lefolyás és az elpárolgás közt évi középben átlag fennáll, két fővonallal ábrázolja a derékszögű koordináta-rend- • szerben. A csapadék növekedésével egy bizonjos csapadékmennyiségen túl a lefolyás meredeken emelkedő egyenes vonal felé növekszik. Ha most x az átlagos csapadékmennyiséget, y a közepes lefolyásmennyiséget, illetve magasságot és г a közepes elpárolgás magasságot jelenti, akkor az x = y+ z egyenlet erősen emelkedő у esetében csak úgy állhat fönn, ha а г emelkedése nagyon enyhe, vagyis az x és z összefüggését nagyon laposan emelkedő egyenes vonal felé törekvés jellegzi. A vízgyűjtő területre hullott csapadék tehát részben lefolyik, részben elpárolog (Verbleib des Niederschlags). Ha viszont a csapadék származását nézzük, két forrásból keletkezettnek tekinthetjük, egyik része a csapadéknak a tengerről jövő vízpárák lecsapódásából, másik része a vízgyűjtő felett keletkezett vízpárák lecsapódásából származik (Ursprung des Niederschlags). Ha az előbbit tengeri bevitelnek nevezzük s m-mel jelöljük, a másik részt pedig röviden szárazföldi elpárolgásnak s Mel jelöljük, úgy fennál a következő egyenlőség : x = m -f-1. Az (y -f- z)-t kiadásnak, az (m -)- l)-et bevételnek tekintve (a mi a két fenti egyenlőségből egyébként is folyik), a bevétel és kiadás évi középben kell, hogy egyenlő leg} en s így a lefolyás nagysága általánosságban a tengeri bevitel nagyságához igazodik. Mivel azonban valamely vízgyűjtőterület felett keletkezett pára nem okvetlen csapódik is le ugyanazon vízgyűjtő felett, hanem a szelek részben vagy egészben el is vihetik más vízgyűjtő vagy a tenger fölé, az l értéke már csak ebből a szempontból is gyakran különbözik a z-étől, a miből aztán az y +z = m + l egyenlőséget szem előtt tartva, önként következik, hogy az y és m értékei is gyakran eltérnek egymástól. így állván a dolgok, valamely vízvidék a tengeri bevitelen (m) kívül másunnan is kaphat párát, nevezetesen valamely szomszédos vízvidékről, a bevitelnek ez a része már nem közvetetlen, hanem közvetett behozatal (e). Viszont a vízgyűjtő kétféleképen veszíthet vizet, egyik a lefolyás (y), másik a vízgyűjtőről pára alakjában a szelek által elvitt víz (a). *) H. Heller : Niederschlag, Abfluss und Verdunstung in Mitteleuropa. Jahrbuch f. d. Gewässerkunde Norddeutschlands. Bes. Mitt. Bd. I. Nr. 4. Berlin, 1906.