Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - III. Péch Béla: Albánia

58 emelkedett. E tó (jó részben a rómaiak Palus Labeatisa) 40 km hosszú és 325 km

2 nagyságú, tehát valamivel nagyobb, mint Balatonunknak a fele. Esőgyiijtő területe mintegy 6200 km

2. Átlag 200 m

3 sec. víz ömlik belé. A tó 0 pontja a tenger szine fölött 7'23 m, 1913 október végén a vízállás 4-60, tehát a tenger vízszine felett 11'83 m. volt. Általában minden 5-ik évben a tó 40 m magasra (tenger szinfelett 11-23 m), minden 10-ik évben plane 5-0 m magasra (12'23 m tengerszinfelett) emelkedik föl. A tó délkeleti szélén közvetetlenül meredek karszthegyek, köztük a történelmi nevezetességű Tarabos is fekszenek. Ennek nyugati szélén az Albániához tartozó Fusa Stoj, Rijoli, Bajzai mintegy 7000 hektárnyi síkok, továbbá a Montenegróhoz tartozó mintegy 40—42.000 hektárnyi Marucca-síkság terül el. Mögöttük a többé-kevésbbé elkarsztosodott hegyek emelkednek. A tónak nyúlványa a Licseni Hotit, Albánia és Montenegró ez időszerinti határán. Mint már fentebb is említettem, e tó eredetileg a tenger öble volt, melybe a montenegrói Rjeka és Marucca torkollott. Majd a Marucca mocsaras síksággá (Palus Labeatis) töltötte föl, míg végre lefolyását a Kiri és Drin felemelvén, a tenger felé lefolyó tóvá változtatta. Azzal, hogy a Kiri és Drin átszakadása e tó átlagos vízszinét 3 m-rel felemelte, mintegy 12.000 hektárnyi sík területet borított el állandóan, részben sík vízzé, részben mocsárrá változtatva. E terület túlnyomó része Montenegróhoz tartozik. Rendszerint a vízszin október közepén emelkedni kezd s tavaszig magas. Ilyenkor a Skutari bazárt és az új utat is eléri és további, mintegy 15.000 hektárnyi területet önt el a partmenti síkjain, túlnyomó részben Montenegró területén. Ez elöntések elég gyakoriak és tartósak ahhoz, hogy a területeket legnagyobbrészt hasznavehetetlenné tegyék. A Kiri és Drin átszakadása következtében felemelkedett tó tehát összesen 27.000 hektárt tett tönkre. Ily nagy terület óriási értéket képvisel. A tó vízszinét mintegy 3 m-rel kellene sülyeszteni, hogy mind e területek a károktól megszabaduljanak. De a tó vízszinének emelkedéséből a hajózásnak sincs haszna. Nem tekintve azt a kárt, melyet a hajózás az óriási területek megsemmisülésével járó általános elszegényedés és elnéptelenedés miatt szenved s azt a bajt, mely a skutarii kikötést megnehezíti, a hajózást a partmenti terjedelmes mocsarak és sekélyek igen megnehezítik s a montenegrói plavnicai és virpazári kikötők csak kikotrott (Plavnicánál néhány száz méter hosszú, Virpazárnál másfél kilométernél hosszabb) csatornák segélyével használhatók. A tó kisvízkor átlag 4 m mély, de a nyugati hegyek tövében mélyebb vor nulat van, mely középvízkor 8—12 m mély. Állítólag e vonalon a Moracca folyó áramlata érezhető úgy annyira, hogy azt a hajósok Skutari felé haladva felhasználják. E mélyedés vonalán több helyen örvénylést észlelnek, melyeket föltevések szerint vagy források, vagy víznyelő barlangok idéznek elő. A Kiri (a régi Clausula) vízgyűjtőterülete karsztos hegyvidék és mintegy 300 km

2 nagyságú. Rendkívül erős áradásakor 300 m

3 sec. vizet vezet. A Dristi hegyszakadékból tör elő. Az építészeti nevezetességű Mezi hídnál mintegy 25 m-re van beágyazva hordalékkúpjába és mintegy 35 m-re van a tenger szine fölött. A Goleni úttól lefelé beágyazása 5 m, sőt lejebb még ennyi sem. Medrében 1913 október 20-án mintegy 100 liter sec. víz folyt, melyet a mederből öntözés czéljára kivezettek úgy, hogy alantabb egész száraz volt. Hordalékkúp-