Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - III. Péch Béla: Albánia

57 az alsó 25'5 kilométeren 1013%<» átlag 017%o- Medre átlag 200 m széles. Obottinál árvizi keresztszelvénye 1000 m

2 s mintegy 1100 m

3/sec. vizet vezet. Belejnél a parti sziklák összeszorítják s ott árvizi szelvénye 960 m

3 nagy és mintegy 1300 m

s-t emészthet. A Kiri ós Drin áthelyeződése óta minden 4—5 évben ismétlődő nagy árvizekor vízszine Skutarinál mintegy 5 m-t emelkedik s ilyenkor 1600 m

s/sec. tömeget vezet. A Kiri és Drin nagy hordaléktömege a Bojana torkolatánál nagy deltalétesíilésre ad alkalmat. A torkolat mindkét oldalán van egy-egy laguna. A jobbparton, Montenegró területén, a Zogajsko Blato. A balparton, a kikötőépítőktől is jól ismert Licseni Luners. A Bojana medermélysége, történelmi adatok szerint, azelőtt a hajózásra kifogástalan volt, de a Kiri és Drin fent leírt betörései következtében jelentékenyen megromlott. így már 1900-ban is a vízmélység csak Obottiig volt 4—5 m, felette pedig, tehát 12 km hosszban csak átlag 1 m ; 1902-ben pedig a Bojana egy árvíz alkalmával Samricsnál a balparton kitört, e ponton magas zátonyokkal torlaszolta el medrét, a minek hatása alatt a zátonyos szakasz határa eddig letolódott, vagyis 6 kilométerrel megnövekedett s általában feltellett. Különösen a Drinassa Kiribe való beömlése és a tó között levő, tehát Skutarival határos mederszakasz és a tónak lefolyás körüli része zátonyosodik rendkívüli erősen és rohamosan. A. Briot adatai szerint ez a szakasz az utóbbi ötven év alatt mintegy 3 méterrel emelkedett. E mederszakasz visszafejlődését nagyban fokozzák még a halászok is, kik a Bojana medrében Skutari alatt s a Drinassa lefolyása felett állandó halfogót építettek és vele a lefolyásviszonyokat rontják. Mindebből három baj származott : A Bojana megromlott medrével magnövekedett áradásait elvezetni nem képes és a partmenti síkságok, de különösen a mélyfekvésű Baldrinon, Murtepén és Velipoljén 20.000 hektárnyi területet elönt s sokszor hónapokon át vízzel borít. Belőle az állami tulajdonban levő Baldrin, Murtepe és Velipoljen 6000 hektárnyi részt állandó, járhatatlan mocsárrá változtatott. Innen van, hogy azok a falvak, melyek a mult század elején a folyó mindkét partján még megvoltak, nagyrészt ma már eltűntek. A hajózás rendkívül megromlott. Általában ismeretesek azok a nehézségek, a melyekkel az osztrák Lloyd hajója, az l

1/'* m merülésű «Skutari» és az UngaroCroata hajói a Bojana torkolatába bejutnak. A torkolati delta s rekeszzátonyának mélységi viszonyai folyton változnak és állandóan rosszabbulnak. E hajók kedvező vízálláskor Obottig, rendesen azonban csak Samricsig mehetnek fel a Bojanán s ott átrakodnak az osztrák Lloyd «Buna» nevű lapos, 100 m-re sem merülő, farkerekes hajójára, mely a folyton növekedő zátonyokat kerülgetve, gyakran csak csökkentett rakománynyal mehet fel Skutariba a bojanai vashídig, hol nem tud a sekély parthoz állani, hanem bárkákkal, az ú. n. «Londrá»-k segélyével rakódik. Ugyan e baj miatt a tóhajózás is szenved. Tudvalevően az 1905-ben alakult Compania d'Antivari-Venezia olasz társaság (az Antivari kikötő és a virpazari vasútnak is tulajdonosa) létesített és tart fenn a Skutari tavon hajózást «Danicza», «Neptun» stb. gőzhajóival. Ezek sem tudják Skutari partjait megközelíteni a tó kifolyása körül, a Drin és Kiri hordalékaiból származott zátonyok miatt s tőle mintegy 1 kilométerre horgonyoznak s «Londrâk» segélyével rakodnak. A Skutari tó vízszine a lefolyás emelkedésével arányban, mintegy 3 m-rel