Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - III. Péch Béla: Albánia

54 Már a tengerparti lagúnák javítása nehezebb és csak kivételesen gazdaságos felsankolás vagy szivattyúzás útján. A valonai laguna aránylag könnyen volna a Semeni segélyével felsankolható. A durazzói laguna eltüntetése elsőrangú közegészségi szükséglete e városnak. A Skutari-tó s a zadrimai síkságok. Igen szövevényes vízrajza van a Skutari-tónak és a szomszédos Zadrimasíkságnak. A reávonatkozó alábbi adatok legnagyobb része A. Briot franczia mérnök emlékirataiból vannak véve. Míg Albánia többi részén a folyók nem zavarták egymást síkságépítő munkájukban, addig itt két hatalmas vízrendszer : a Bojana, nevezetesen a Kiri mellékága és a Drin viaskodik egymással. Zavarja a helyzetet még a Skutari-tó és azok a dombsorok, melyek a síkságot, a folyók irányát keresztezve átszelik. (III. térkép.) A történelem előtti időkben kétségtelenül a Skutari-tó tengeröböl volt s a zadrimai dombsorok szigetek voltak. Négy ilyen dombsort különböztethetünk meg melyek a tenger partjával majdnem párhuzamosan vonulnak : a Bojana torkolatánál levő pulaji és senkoli dombok ; az a dombsor, mely Alessionál kezdődik s két ágra szakadva, az egyik Luarzinál, a másik Belajnál keresztezi a Bojánát; egy másik dombsor, mely a Drin s a Baldrin között vonul el, Ruskuli, Gorica irányában folytatódik és a negyedik sor, melynek eleje a blinisti templomhegy, vége pedig a brdiczai magaslatok. A Moracza hordalékával betemette lassankint a Skutari-öblöt, mocsaras síkságot alkotván belőle. A Kiri és a Drin az idők folyamán hordalékukkal feltöltötték e szigetek közeit, síkokat alkotva közöttük és dombokká változtatva őket, de elzárták a skutarii mocsaras síkságot is, tavat alkotva belőle. A tó vízfeleslegének levezetésére kialakult ezalatt a Bojana. A Zadrima. Főbb részei: a Zadrima, a Bregu Buns, azonkívül vele összefügg a Fusa Stoj, a Rijoli és Bajza síkság is. Nagyjából]Zadrimának a Drin balpartját, Bregu-Bunsnak a Drin és Bojana közti területet, Fusa Stojnak Skutaritól északra fekvő síkságot, Bajzának pedig a Licseni Hotit és a Skutari-tó között fekvő síkot lehet tekinteni. A Skutaritól északra fekvő rész a hegylábaktól a Skutari-tóig terjedő, több apró folyóvizecske által létesített s meglehetősen meredek hordalékkúpokat alkotó terület. Tetejük igen köves, kavicsos anyagból áll. A tó széle többé-kevésbbé mocsaras. A két rész között pedig gazdaságra alkalmas talaj terül el 7000 hektár körüli terjedelemben. E síkok folytatása a Skutari északi szélén, Montenegróban elterülő podgoricai, mintegy 40—42.000 hektárnyi nagy síkság. A Skutaritól délre terjedő részt a Drin ós a Kiri teremtette mellékfolyóival együtt. A már említett dombvonulatok azonban a síkság fejlődését úgy megzavarták, hogy rajta e folyók nem alkothattak olyan határozott gerinczeket, mint a többi albán síkságon észlelhetők. E 35— 40.000 hektárnyi síkon az esés általában jó, sőt a hegylábaknál több permillenyi. Ezért itt a vízépítószeti viszonyok igen kedvezők. Csak a Gjadri balpartján, a Ivneta Baldrinsben és a Belaj alatti Bojana partok mentén vannak csekély esésű, lapos területek. Oda a folyók kevesebb hordalékot szállíthattak, miért is e részek alacsonyabbak maradtak. A Kneta Baldrina keskeny mocsaras völgye valaha .vagy a Drinnek, vagy a Bojanának medrét