Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - III. Péch Béla: Albánia

55 vezethette. Ma úgy, a mint a Murtepe és Velipoje is, állami birtok. A Zadrimán több helyen Prenk Bib Doda herczeg birtokai fekszenek. A Zadrimai síkok a Drin, Gjadri és Kiri kitöréspontjainál köves, homokos hordalékból állanak, a tengerparton homoktalajúak. E két rész között a túlnyomó rész elég könnyű s vízeresztő, mezőgazdaságra alkalmas talajterület, melyen a jó talaj 2, sőt néhol 6—8 m vastagságot is elér, de az esőzések elmultával, az áradások elvonultával, igen hamar kiszárad. A Kiri és a Drin nagy hordaléktömeget visznek le a hegyekből. Ebből két dolog keletkezik. Síksági medrüket és a hegylábaknál alkotott hordalékkúpjukat folyton emelik. Az emelkedés jelentékeny. A Drinassa síkságán 4 évszázad alatt 3 méternyi, a Bojana körül egy helyen félszázad alatt 2 méternyi emelkedésről tanúskodtak a kiásott építmények. Ennek következtében a folyók medrüket a síkon időszakonkint hol balra, hol jobbra helyezik át. így a Kiri hol magába a tóba, hol pedig a Skutari várat hordó Rozafat-hegyet délkeletről megkerülve, a Bojanába torkollik. A Drin pedig szintén hol a Bojanába, hol Alessiónál a tengerbe folyik. Hogy ez a geológiai korszakban hányszor történt meg, s hogy ez alatt e két folyó és a Bojana milyen irányokban folyt, egymással minő kapcsolatokba kerülhetett, természetesen tudni nem lehet. De e változások megtörténtéről tanúskodik nemcsak a síkság s hordalékkúp magassága, hanem még számos történelmi feljegyzés is. És e geológiai folyamat még nincs befejezve. Ez történt nyilvánvalóan az utóbbi századok egyikében — ha nincs is az ideje történelmileg megállapítva — a Kirivel. Ekkor e folyó, mely addig a még ma is látható jelek szerint Vrakánál közvetetlenül a tóba ömlött s ott deltát alkotott, folyását baloldalra helyezte át s azóta a Skutari vár hegyét kelet és dél felé megkerülve, Bakcseliknél közvetlenül a Bojanába ömlik. Ezt cselekedte a Drin is, midőn 1858—59 telén, mások szerint már 1846-ban Vaudeinsnél a medréből jobbpartján kitört, a Drinassát alkotta, a mely Bakcseliknél a Kirivel, a torkolata felett mintegy 2 kilométerre egyesül, és árvizének javarészét, nagy hordalékának egész tömegét, közvetetlenül a Bojanába sodorja. A hagyományok, de meg a fenmaradt jelek is azt tanúsítják, hogy eme katasztrofális változásoknak közvetetten előidézőjük a skutarii síkság öntözésére és a skutarii malmok hajtására régente fennállott csatornák, illetve elhanyagulásuk volt. Kétségtelen, hogy e körülmények is hozzájárulhattak, mégis főoka a geológiai folyamat, a nevezett folyók medrének és hordalékkúpjának természetszerű emelkedése, tehát végső fokban eme folyók nagy hordaléktömege. Míg a Drin Alessiónál a tengerbe, a Kiri Vrakánál a tóba vitte áradásait s tetemes hordalékát, addig a Bojanán csak a tó tiszta vize folyt le, hordalék belé nem jutott. A Bojana medre mélyebb, tisztább, a hajózásra alkalmasabb volt. A tónak levezető medre mélyebb lévén, a tó vízszine is alacsonyabb, tehát az elmocsárosított partmenti területek a mainál jóval kisebb terjedelműek voltak. A tavat a montenegrói folyókon kívül csak a kisebb Kiri áradása dagasztotta. Ennélfogva nemcsak átlagos vízszine volt alacsonyabb a mainál, hanem az évi ingadozás is kisebb volt, vagyis az időszakos elárasztásai is kisebb területre terjedtek. Akkor a tónak állandó lefolyása volt a Bojanán át a tenger felé. Amióta azonban a Kiri és a Drin a Bojanába szállítják hordalékukat, azóta mindez jelentékenyen megváltozott, megrosszabbodott. A Bojana medre különösen felső szakaszán s torkolatánál erősen föltelt, zátonyos lett s a hajózásra alkal-