Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete

34 képlet fejezi ki. A legkedvezőtlenebb m=l-19 és f = 0'2 tapasztalati tényezők esetén is csak mintegy 35—50 kg ellenállást kaptunk az 10 m magas elzárógerenda 10 m

2-es tapadó felszine és a legnagyobb kísérleti vízszinkülönbség esetében is. Ezt az erőt tehát nem szükséges tekintetbe venni, mivel sohasem volt nagyobb, mint a kísérleti erőmérések elkerülhetetlen hibája. Nem szerepel az emeléskor legyőzendő ellenállások között semmiféle víztömeg megemelése sem. Ezt az eredeti számítás tévesen tartalmazza, mert hiszen az elzárógerenda felett átömlő vízróteg súlyát emelni nem kell s a gerendaszekrényben levő víz kifolyása a fenéken levő nyílásokon biztosítva van s így az a víz, a mivel az elzárógerenda a fenéken megtelt, előbb kifolyik, mielőtt a gerenda a veszélyes helyre ért. Végül hangsúlyoznom kell, bogy az erőmérések adta erőkben semmi véletlen ok miatti ellenállásrész nincsen. Az elzárógerendák végei és a rovátékok között 5—5 cm játék van. Oda akkora kavics nem kerülhet, a mi megszorulna. Soha felemeléskor ség faágat sem találtunk a gerenda mellett és a görgők festése mindig ép maradt. Egyenetlen emelés sem ékelte volna a zsilipbe még az Г0 m magas gerendát sem, mert akkor nem történhetett volna meg egy ilyen gerenda kiugrása. Pedig ez a nélkül esett meg, hogy az emelőgépet hajtó emberek észrevették volna, hogy a csőrlő nehezen jár. Az elzárógerendák belsejében homokot vagy iszapot alig találtunk. Még abban a gerendában sem, mely fél évig a zsilip fenekén volt. Ha egy ilyen gerenda esetleg mégis beiszapolódnék, azalatt, míg emelése közben a veszélyes vonalra ér, teljesen kiöblítődik. Gondos kitisztítás után 2—3 lapát iszapot találtunk csak. Egyszóval az erőmérővel kapott számértékből nem kell levonnunk semmit sem véletlen ok miatt. Mindazt az ellenállást tehát, a mi az eddig felsorolt erők levonása után megmarad, az a víz okozza, a mely az elzárógerenda felett bukik át, illetve a mely a felső lapjába és a kapcsos gerendába ütközik. Ez lévén az emelőerő változó része, ennek tulajdonságait kellett kikutatni, hogy az előfordulható legnagyobb emelőerőt meg tudjuk határozni. A vízokozta ellenállásra a grafikonok- és az I. táblázatból általában ezt lehet kiolvasni: 1. Az ellenállás a vízszinkülönbséggel nő. 2. Nagyobb felső vízálláskor nagyobb az ellenállás. 3. Ugyanolyan vízszinkülönbségkor (az 1., 2., 5., 7., 8. és 9. kísérlet) a legnagyobb ellenállást a félméteres tömör gerinczú betétgerenda (6850 kg), a legkisebbet a rácsos egy méteres gerenda (750 kg) adta. 4. Ugyanolyan felső vízálláskor (az 1., 6., 8. és 9. kísérletek 155 — -t~ P60 vízállásakor) a legtöbb ellenállást az 10 m. magas tömör gerinczű elzárógerenda fejtette ki (8000 kg), a legkisebbet ismét a rácsozott elzárógerenda 850 kg-mal. 5. A tömör gerinczú és rácsozott elzárógerendák vízokozta ellenállása közt nagyobb a különbség, mint a mire működő felszíneik arányában következtetni lehetne. Különösen feltűnő ez a különbség akkor, ha a tömör gerinczű elzárógerendák kísérleteit azzal a kísérlettel' hasonlítjuk össze, mikor a rácsozott elzárógerendát a kapcsos gerenda nélkül, tehát üresen emeltük fel. (9. kísérlet.) 6. A 8., 9. és 10. kísérlet adatait összehasonlítva azt látjuk, hogy a kapcsosgerenda egyedül 1800 kg vízokozta ellenállást adott. A rácsos elzárógerenda