Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete

21­ki lehessen emelni, nehogy a mosoni Duna vize elapadjon és végül, hogy az erő­mérésekre is alkalmas legyen. A legsürgősebb munkálatokra beszerzett csavaros csigasorokat alkalmaztuk a betétgerendák ki- és beemelésére. Csakhogy ezeknek tetemes szerkezeti magas­ságuk lévén, a hid legtetején felfüggesztő állványt kellett készíteni, a hídról a kereszttartók közül néhányat, a csigákat, pallókat le kellett szerelni és mégis a szélráesozás szalagvasai és a megmaradt kereszttartók így is mindig útjában állottak a hajtólánczoknak, nem is említve, hogy azoknak az embereknek, a kik ezt a nehéz munkát végezték, az alig 1'6 m magas hídüregben kellett állaniok, hevenyészett pallóállásokon. A lassú és nehéz munkán kivül a berendezésben az is fenyegető volt, hogy a betétgerenda két végének egymástól független eme­lése esetleg az egyik vég tetemes elősietését vonja maga után, a mi a betét­gerendának a rovátékokból való kiugrására vezethet. Bár a felhúzó lánczokon alkal­mazott beosztás a túlemelés ellen elég biztosítékot nyújtott, a kezelés nehézkes­sége (egy elzárógerendát alacsony vízálláskor is három óra alatt lehetett felemelni) mégis oda vezetett, hogy a zsilipet más, ideiglenes emelőszerkezettel láttuk el. Mivel pedig valószínű volt, hogy az egyik nyílást könnyen kezelhető emelőszerkezettel ellátva, a másik nyílást szükség esetén a csavaros csigasorokkal szolgálhatjuk ki, a hivatal az egyik nyílásra két új csavaros csigasort (Maxim-félét) szerzett, a bal zsilipnyílást pedig oly emelőszerkezettel látta el, mint a milyent az 5. rajz láttat. E szerkezet jó oldala az lett volna, hogy ugyanazzal az emelő­géppel kétszer akkora terhet lehet emelni, viszont az egész szerkezethez csak a drót­köteleket és a négy csigát kellett megsze­rezni és a csörlő lánczdobját lemezes bur­kolással kötéldobbá átalakítani. Az állvá­nyokat és szerelést házilag, állandó nap­számosainkkal végeztük. Sajnos, ez a szerkezet nem vált be. Nem mondhatjuk ugyan, hogy használ­hatatlanságának a szerkezet maga az oka, mégis szerencsés véletlen, hogy a betétgerendák és felvonó szerkezetek teljes átalakítását előbb fejezték be, mielőtt valamely nagyobb árhullám mindkét nyílás elzárását sürgette volna. Ezzel a drót­köteles, futócsigás szerkezettel az történt ugyanis, hogy akkor, a midőn a köteleket annyira meglazítottuk, hogy a kapcsos gerenda, a fenékre sülyesztett elzárógeren­dára ráfeküdve a kapcsok önműködő kikapcsolódását lehetővé tette volna, az erős folyású víz a kötelet a futó csigából kikapta, az emelés pedig a kengyel és a csiga közé szorította. Kénytelenek voltunk tehát a kapcsos gerendát is víz alatt hagyni mindaddig, míg alacsonyabb vízálláskor könnyebben hozzáférhetővé nem vált. Az, hogy a kötelek kiugrottak a csigákból, még nem lett volna olyan nagy baj. A kapcsos gerenda egyedül nem ad felhúzáskor oly nagy ellenállást, a mely a kötelet a csiga mellé veszedelmes mértékben odaszorította volna. Ellenkezőleg az emelés folyamán a futócsiga első fél fordulata után a kötél visszatért volna 5. rajz. A balzsilipnyílás ideiglenes, drótkötetes emelő szerkezete. «

Next

/
Thumbnails
Contents