Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
3. füzet - VI. Apró közlemények
268 lebb kimerítően be fog számolni. E tisztítómódról itt röviden csak annyit említünk meg, hogy a gyakorlatban nem a legjobban vált be. A kolaczit a Chemische Fabrik Griesheim-Elektron frankfurti gyár szabadalmazott készítménye (258.152. sz. német szabadalom), a mely a szabadalmi leírás szerint kénsavval föltárt agyagból, tehát kénsavas fémsókat tartalmazó anyagból, azonfölül aktiv (föltárt) szénből, stb. áll. A készítmény összetételét a gyár erősen titkolja, a vele való szennyvíztisztítás hasznát pedig abban foglalja össze, hogy a tisztításhoz a készítményből nem sokat kell fogyasztani, továbbá, hogy a keletkező iszap, bár nagymennyiségű, de jól sajtolható lévén, kezelése, vagy elfuvarozása aránylag nem túlságosan nehézkes, s azonfölül az iszap jó trágyázó hatású, tehát trágyaként is értékesíthető, esetleg el is gázosítható. Az eljárás és a készítmény hasznavehetőségét több más tisztító eljárással való összehasonlító kísérletek során a stuttgarti kísérleti szennyvíztisztító telepeken tüzetesen kipróbálták, s e kísérletek eredményeiről Maier Emil dr. nemrégiben számolt be (Ges. Ing., 1914. évf. 48. és 52. sz.). A kísérletek czélja főként annak a meg állapítása volt, vájjon a kolaczit használata esetén a tisztán mechanikai szennyvíztisztítással szemben érhetünk-e el olyan hatást, hogy a szennyvíz utólagos tisztítása (pl. biológiai eljárással) mellőzhető legyen, tehát, hogy a szennyvíz rothadóképességét elveszítse. A kísérleteket két irányban folytatták : Először is a nyers szennyvizet kezelték kolaczittal, azután pedig az összehasonlítás kedvéért mechanikailag már tisztított szennyvíz további tisztítását kísérelték meg kolaczittal. A kísérletek során kiderült, hogy az eredeti, tömény csatornaszennyvízhez igen sok (m s-enként 1 kg.) kolaczitra van szükség úgy, hogy eredeti szennyvíz helyett a további kísérletekhez olyan hígított szennyvizet használtak, a minő az úsztatórendszerű csatornázások esetén szokott keletkezni. Az ilyen higabb szennyvíz összes szerves anyagtartalma az elemzések szerint 656 mgr. volt literenként, még pedig 384 mgr. lebegő és 272 mgr. oldott szervesanyag. Az 1 m s szennyvízre szükséges kolaczit mennyisége 300 mgr. volt. A kísérletek eredménye szerint a szennyvíznek kolaczittal való közvetetten kezelése esetén a lebegő anyagok mennyisége 85%-kal, az oldott anyagok mennyisége ellenben csak 8%-kal csökkent. Az eredetileg 146 mgr. lebegő és 505 mgr. oldott szerves anyagot tartalmazó szennyvízben a tisztítás után 22 mgr. lebegő és 546 mgr. oldott szerves anyag volt, tehát az összes szerves anyagmennyiség végelemzetben 651 mgr.-ról 568 mgr.-ra, azaz csupán 13%-kal csökkent, vagyis a tisztítóhatás inkább csak mechanikai jellegű volt. A szennyvíznek mechanikai tisztítás után kolaczittal kezelése esetén a lebegő anyagok 82, az oldott szerves anyagok pedig 5%-kal csökkentek ; a teljes csökkenés 23% volt. Kiderül tehát ezekből az adatokból, hogy a mechanikailag tisztított szennyvíznek kolaczittal való utólagos kezelése nem célszerű, mert a vegyszerfogyasztás ugyanakkora, ellenben a szerves anyagok mennyiségének csökkenése nem lesz nagyobb. A lebegőanyagok eltávolítása szempontjából tehát a kolaczitos tisztítás igen jó, ellenben az oldott anyagok eltávolítása tekintetében jelentéktelen. A víz a tisztítás után átlátszó és alig bűzös, de 36 óra múlva rendszerint élénk rothadásnak indul. Az összehasonlító kísérletek eredménye szerint a tisztítóhatás tisztán mechanikai tisztítás esetén 41%-os, a kolaczit-eljárás esetén 59%'-os, a mechanikai és utólagos biológiai tisztítás esetén pedig 61%-os volt. A keletkezett iszapot iszapgyüjtőmedenczékbe nyomva át, 1 m 3 iszapra
