Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - VI. Apró közlemények

267 lehet a teriilet ármentesítése akkor is, ha csak a közepes árvizek ellen védjük meg. Azt a kárt, a mit 10—20 évben egyszer jelentkező nagy árvíz okoz, bőven kárpótolja a trágyázó iszapja. Építsünk nyári gátat. Töltésezzük a nyílt árteret, de úgy, hogy vele a legmagasabb árvízszinben emelkedést ne okozzunk. 1. Csatornaszennyvíz tisztítása kolaczittal. A csatornaszennyvízek tisztítására évtizedekkel ezelőtt igen sok kémiai eljárást ajánlottak. A szennyvíztechnikusok ugyan általában nem valami nagy előszeretettel viseltettek a kémiai tisztító eljárások iránt, s így például kivált Angliában, a hol évtizedeken át sok áldozatot hoztak ilyen eljárások érdekében, a múlt század végén csaknem teljesen fölhagytak velük, s inkább a biológiai eljárásra tértek át. Németországban a Majna melletti Frankfurtban szintén eltértek már a kémiai tisztítóeljárástól, s hasonlóképen történt ez sok más helyütt is. Ismeretes, hogy számos vegyszernek, kivált kénsavas sóknak, így a vas és aluminium szulfátjának, a mésztejnek, stb. az a sajátsága, hogy a csatornaszennyvízben oldott egyes anyagokkal oldhatatlan, vagy igen nehezen oldható vegyületeket alkot, a melyek finom pelyhes csapadék alakjában kiválnak a vízből, s ilyenkor, ülepedésük során, a szennyvízben lebegő rendkívül finoman elosztott kolloid szerves anyagokat is magukkal rántják, a melyek a szennyvizek opalizálását szokták okozni. Az ilyen csapadékok ennélfogva természetesen nagyban elősegítik a szennyvízben lebegő alkotórészek teljes ülepítését úgy, hogy a szennyvíz esetleg egészen kristálytiszta lesz az ilyen kémiai kezelés után ; mivel azonban a vízben oldott (nem lebegő) szerves anyagok jó részét ilyen sókkal a vízből kiválasztani nem lehet, ez okból kémiai úton a szennyvizeket sohasem tudjuk teljesen megtisztítani. Az ülepítés után látszólag egészen megtisztúlt, nem bűzös szennyviz rövid idő múlva ismét opalizálódni, rothadni kezd, s bűzössé válik. Egy másik, nem kevésbbé jelentős baja az ilyen kémiai úton való szennyvíztisztításnak, hogy a szennyvízhez adott vegyszerek hatása következtében sokkal nagyobb mennyiségű iszap keletkezik, mint tisztán mechanikai tisztítás esetén. Oly helyeken, a hol e hatalmas iszaptömegek eltüntetése vagy tározása alig okoz költséget (mint pl. Lipcsében, Londonban, stb.), ott az eljárásnak ez a baja alig érezhető, sőt ilyen helyeken a kémiai tisztítás a pusztán mechanikai szennyvíztisztítással szemben határozott haladást is jelent. Ha ellenben az ilyen kedvező előfeltételek hiányzanak, akkor a kémiai tisztítás egyrészt a vegyszerek megszerzésének, másrészt az iszapkérdés megoldásának költségei miatt igen drága s más eljárásokkal nem versenyezhet. A kémiai tisztító eljárásokkal, bár nehezen hódítanak tért, egyes kutatók még sem szűntek meg kísérletezni, s így például a legutóbbi években ismét több ilyen új eljárás vált ismertté, a minők a humin-eljárás, továbbá a kolaczittal való tisztításmód. A humin-eljárást a rothadásra képes szerves anyagokkal szennyezett vizek tisztítására a m. kir. halélettani és szennyvíztisztító kísérleti állomás sorozatos kísérletei során tüzetesen kipróbálta, s a kapott eredményekről legközeAPRÓ KÖZLEMÉNYEK.