Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig

228 szelvényeit vettük alapul, s a duzzasztógát méreteit közelítően belőlük állapítottuk meg. A gátak szélességével és küszöbmagasságával a Sajó medrét csak kismértékben szűkítjük meg, hogy a gát beépítésével az árvíz 10—15 cm.-nél nagyobb duzzasztást ne szenvedhessen, mind az árvíznek, mind a jégnek rendes levonulása biztosítva legyen, s hogy ne kellessen túlhosszúés súlyos duzzasztó tűket alkalmazni. A küszöbök szintjét általában a rögzített kisvíz szintjébe helyeztük. A gát tulajdonképeni alapteste 10 m. széles, vastag betonréteg, melynek a küszöb mögötti részén a mozgó kavicshordalék támadása ellen kőburkolata van. A főalaptest előtt rövidebb, 6' О m. széles előágyazat, mögötte pedig hosszabb, 15 m. széles utóágyazat lesz, — mindakettő betonból. A duzzasztógát előágya előtt 2'0 m. széles és utóágya után 100 m. széles l'O m. vastag kőhányás biztosítja a meder fenekét. Az alaptest általában magasabb, mint -az utóágyazat és hogy a bukó víz ereje könnyebben megtörjék, az utófeneket ós a hozzá csatlakozó kőhányást úgy terveztük, hogy fölöttük vízpárna álljon elő az erősen mozgó víz kimosó hatásának csökkentése végett. A gátfők, illetve az oldalfalak 80 m. hosszúak s a 7-0 m. hosszú konzolszerűen benyúló szárnyfalakkal kötnek be a partokba. Az alap- és oldalfalakat, a bekötő szárnyfalakat és a mederpilléreket betonból terveztük. A szerkezeti kövek, a sarkok és élek külön faragott kövekből ké5. rajz. Duzzasztógát a Sajón.