Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig

229 szülnek. A medernek a gáthoz csatlakozó rézsűit részben terméskőfalazattal, részben terméskőburkolattal látjuk el; a rézsűk általában tompán ütköznek a szárnyfalakhoz. Mind a bakok, mind a rajtuk végighaladó kezelőhíd idomvasakból összeszegecselt vasszerkezetek. A víz felduzzasztására szolgáló tűk alsó vége a faragott kőből készülő küszöbhöz, felső vége pedig a kezelőhídra ráerősített vascsőhöz támaszkodik. A duzzasztás megszüntetésével a tűket kiszedik, a bakokat pedig a hozzájuk tartozó kezelőhíddarabokkal együtt csörlő segítségével az elrejtésükre szolgáló lépcső mögött a fenékre fektetik. y) ZsilipcsatornáJc, oldalcsatornák és müépítményeik. A csegék a duzzasztógátaktól elkülönítve zsilipcsatornákban vagy oldalcsatornákban épülnek, hogy alapozásuk könnyebb legyen, hogy kevésbbé iszapolódjanak el, és hogy a hajók a csegéket az elő- és utócsatorna-részeken állóvízben közelíthessék meg. Továbbá az oldalcsatornák már korábban vázolt alkalmazása nemcsak a vízlépcsők (bögék) számának apasztásával, és a hajóútnak Vs-dal való megrövidítésével járt, hanem sikerült még néhány nagyon nehéz kérdést kedvező és gazdaságos módon megoldani. Ugyanis az Alsószabolcsi Tiszai Armentesítő Társulat a taktai és inérháti zsilipjein vezeti át nagymennyiségű kül- és belvizeit a Sajó folyó legalsóbb és erősen feliszapolt szakaszába, a régi Tiszamederbe. Nem tekintve, hogy ezek a belvízzsilipek a bögék beosztására is erős hatással lettek volna, a helyzet esetleges rosszabbodása miatt a Sajó folyónak ezt a legalsó 15 km. szakaszát 5 5 km. hosszú oldalcsatornával kellett megkerülnünk. E csatorna, melybe az 1. sz. torkolati, valamint a 2. sz. hajózózsilip kerül, az árvíz levonulása miatt szükséges nagyméretű duzzasztógát s így a mélyen leérő diluviális lerakódásban a nagyon nehéz és költséges alapozás elmaradását tette lehetővé. A csatorna létesítése egyébként is gazdaságosabb, mint a 15 km. hosszú folyószakasz csatornázása. Ott is árvíz fölé erő vontatóúti- és vízfogógátakat kellett volna építeni, melynek anyaga itt mindjárt a csatornából kerül ki. Két zsilipcsatornára és a kesznyéteni nagy kanyarulat átvágására ott is szükség lett volna; tekintélyes területek kisajátításáról ott is gondoskodni kellett volna; itt az a körülmény, hogy a csatornával bizonyos hosszban a morotvában maradunk, a kisajátítást olcsóbbá teszi. A csatorna létesítése a kesznyéteni tutajhid kérdését is kiküszöböli ; a műépítmények sem kerülnek élő vízfolyásba, és (majdnem 10 km.-rel) rövidebb lesz a hajóút a Tiszán lefelé mintegy 15 km.-rel, felfelé pedig mintegy 7 km.-rel. A másik, szintén hosszabb zsolczai oldalcsatornát azért kellett tervezni, mert a Sajómeder fenekének nagyobb lesülyesztését mederszabályozással remélni nem lehetett, és mert a hajózáshoz szükséges nyilt magasság előállítása a m. kir. államvasutak miskolczi fővonalán fekvő zsolczai Sajóhídnak és a szomszédos pályarészeknek tetemes (a híd helyén 1"69 m.-rel való) felemelését követelte volna meg, mely felemelés a m. kir. kereskedelmi miniszter úr 1912. évi január hó 2-án kelt 88496/1911. számú közlése szerint mintegy 600.000 Iv-ba került volna és építés közben a vasúti forgalmat meg nem engedhető módon megbénította volna. Az itt tervezett oldalcsatorna 33 km. hosszú. A vasúti áthidalást és pályaemelést oly módon terveztük, hogy a vasúti forgalmat nagyon ne zavarja.