Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - I. Korbély József: Az árvizekről

6 Az osztrák erdészeti hivatal azt találta, hogy 36 óráig szakadatlanul tartó júniusi esőzésből az átnedvesedett levelekből lecsepegett és a fatörzseken lefolyt a bükkfáról a lehullott csapadék 61'6%-a a tölgyfáról « « 68'9°/o-a a fenyőfáról « « 31'6%-a A csapadék a megfigyelt esetben 52 6 mm. volt. Természetes, hogy az esetben, ha ez a nagy csapadék nem egyfolytában, hanem 36 óra alatt is megszakításokkal hullott volna le, korántsem jutott volna annyi víz az erdőtalajra, mert a levélzet minden egyes esőzés után újból megszikkadt volna és jelentékeny vízmennyiséget visszatartott volna. Svájczban úgy találták, hogy a lehullott csapadékból az erdővel borított talajra 15%—16% kevesebb csapadék jut, mint a szomszédos nyilt területre. Riegler szerint erősebb csapadékból a bükkfa lombozatáról 65-4%, a juharéról 71-5%, a tölgyfáéról 73-6% hull a talajra, a bükkfa törzsén 12-8%, a juharén 6%, a tölgyfáén 5-7% folyik le. A beszivárgás. A földre hullott csapadéknak az a része, a mely nem párolgott el újból és a melyet az élő növényzet fel nem használt, vissza nem tartott, részint a földbe szivárog, részint a föld felszinén folyik le. A földbe szivárgó víz egy részét a föld magában visszatartja, tározza, másik részét a föld likacsain átereszti. A likacsokon átszivárgó víz táplálja az altalajvizet és a forrásokat. A különböző talajnemek között legtöbb vizet tart vissza a tőzegtalaj, súlyának 274%, térfogatának 126%-át; a homokos agyag súlyának 43-3%, térfogatának 55'4%-át ; a durvaszemű tiszta homok súlyának 26'5%, térfogatának 39'0%-át. Mennél nagyobbak a földrészecskék között a hézagok, annál nagyobb a beszivárgás. A vizet legkevésbbé bocsátja át a tiszta agyagtalaj, az ép kristályos pala és a szikes talaj. A félig vízeresztő talajnemek közé sorozzuk a márgatalajokat, az agyagos homokot, a tufákat, a különböző homokköveket és mészköveket. A vizet jól áteresztik a megrepedezett dolinás, oolitos mész, a homokkő, a kavics, a durva szemű homok és a tőzeg. Mennél kisebb a felszin esése, annál nagyobb a beszivárgás. A talaj minősége, porhanyóssága szerint igen különböző a beszivárgó víz mennyisége, de csak addig, míg vízzel nem telítődik. Ugyanannak a talajnemnek víznyelő tulajdonsága a hosszabb esőzések alatt egészen megváltozhatik. Ha az erősebb lecsapódásokat megelőző, úgynevezett előkészítő esők, a talajt vízzel telítik, az áteresztő talajról ép úgy lefolyik a víz, mint a kőszikláról. A felszínen lefolyó víz mennyiségének szempontjából tehát nem közömbös, hogy a nagyobb lecsapódások a kisebbet követik, vagy megelőzik-e? Ha a nagy eső száraz talajra hull és párában szegény légrétegen hatol keresztül, nagyrésze elpárolog és beszivárog, míg ellenkező esetben, ha előzően a levegő párával, a föld vízzel telítődött, a nagy lecsapódásból igen kis rész fog elpárologni és elszívárogni. Alig vehetjük számba a beszivárgást, ha az átázott talaj meg van fagyva, a föld felszínét vékony jégkéreg takarja. A rövid idő alatt lehulló nagy csapadékból aránylag igen kevés mennyiség párolog el, a hosszan tartó esőzést követő záporokból igen kevés szivárog a földbe, ugyanazért a német mérnökök az egyóránál kevesebb ideig tartó lecsapódáskor az elpárolgás okozta veszteséget és hosszan tartó esőzéskor a negyedik,