Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - VI. Apró közlemények

.255 A tervezett művek 26 millió, a terület berendezése 19 millió, az egész tehát 45 millió márkába kerülne. Az ismertetett két terv közül bizonyára az utóbbi a közgazdaságilag jelentékenyebb. Kivitele azonban felette nagy méretei s távoli fekvése miatt, a közel jövőben alig remélhető. Ellenben a Mkatta pusztaságnak öntözése, a vasúthoz, tengerhez való közelsége s a miatt, mert részletekben fokozatosan létesíthető, sikerrel kecsegtet. A dolog jelenben a bizottság, a közvetetten érdekeltek és a hatóságok tárgyalása alatt áll. Pech Béla. 9. A halhágcsók helye. Nagyon sok helyütt észlelték, hogy a halhágcsók nem felelnek meg a czéljuknak, mert nem vezetik át a halakat a gáton. Néhol a halhágcsók rossz szerkezete, legtöbbször azonban a hágcsó számára kiválasztott kedvezőtlen hely az oka, hogy a halak az alsó folyószakaszból a felsőbe nem vándorolhatnak. Oda, a hol sűrű közlekedés, vagy gyakori kezelés van a gáton, nem czélszerű halhágcsót helyezni, mert a hal félénk állat s minden neki idegen mozgástól megijed s elkerüli a nem nyugalmas helyeket. A halhágcsót tehát oda tegyük, hol nem járnak az emberek. Nagyon jók az oly helyek, a hol mind a felső, mind az alsó víz csöndes s hol e két szint között csak magán a halhágcsón zuhog a víz és a közelében sehol sincsen más csorgás. Az ily hely biztos útmutató a hal számára s az emberi mozgástói távol is esvén, a hal bátran fölkeresi. Nagyon jó, ha a hágcsónak mind a teteje, mind az alja mély vízbe ér. Kedvezőtlen a halvándorlásra, ha a gáton sok helyütt csorgás van. A hal ilyenkor zavarba jön, nem tudja megkapni a fölfelé jutás biztos útját. A Bázel és Schaffhausen közötti rajnai gátakon több helyütt tapasztalták, hogy a zsiliptáblák illeszkedő helyein kicsorduló víz a halakat oda csalja, a halak a vízsugár irányában fölugranak s oly erővel ütődnek a zsiliptáblákhoz, hogy kábultan vagy élettelenül hullanak vissza. Ilyen helyeken vajmi keveset segít egy halhágcsó közbeiktatása, mert a táblák melletti csorgást a hágcsó meg nem szünteti. A bajon csak úgy segíthetünk, ha a táblák illeszkedését jól záróvá teszszük, vagyis a csorgást megszüntetjük. A halvándorlás biztosítása czéljából tehát lehetően oly szerkezeteket alkalmazzunk duzzasztó gátakul, melyek nem eresztik át a vizet vagy kellő töméssel a csorgásuk megszüntethető. A halhágcsót pedig oda tegyük, hol mind fent, mind lent csöndes és mély víz van s a közelben nem zuhog máshelyt víz, mint a hágcsón. 10. A mont-saint-micheli öböl homokpadjának mozgása. A mont-saintmicheli öbölnek a La Manche déli részén nagy kiterjedésű homokos partja van, melyet az apály és dagály játéka szárazon hagy, majd vízzel borít el. Az árapály játéka e helyütt óriási s a 16 m-t is eléri. A lapos part mészagyagos homokból áll, mely nagyon finom és mozgékony. Az öbölbe több kisebb patak és három folyó a Sée, Sélune és Couesnon ömlik. Egyrészt a tengeri áramlat, másrészt az árapály s harmadsorban a patakok folytonos mozgásban tartják a homokot úgy, hogy a Saint-Michel hegy művészi értékű műemlékét (híres templom és apátság) az elhomokolás fenyegeti. Ezért tanulmány és vizsgálódás alá vették az öböl elhomokolódásának törvényszerűségét. A lapos partú öbölben több ízben kerítettek el kisebb-nagyobb részeket töl-