Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - VI. Apró közlemények

.256 tések segítségével, hogy így a tengertől elfoglalt területeket mívelés alá fogják. E területek rendkívül termékenyek. Ezen felül töltések közé fogták a Couesnon-t s a homokmozgás irányítására is készítettek töltéseket. A vizsgálódások kimutatták, hogy az öbölben a homok lassan fölgyűl, a terület emelkedik s a készített homokterelő töltés nincs hatással az elhomokolás irányítására. Az árapály áramlatai sem viszik el a lerakodásokat, sem új lerakodások keletkezését nem gátolják. Az egyedüli segítség az öbölben szigetként kiemelkedő Saint-Michel hegy elhomokolásának meggátlására a Sée és Sélune folyócskáknak a hegy felé irányítása, melyet sarkantyú-szerüen előnyomuló töltéssel lehetne elérni. Továbbá egy régi töltés egy részének elhordása is szükséges. Ily módon e két folyócska egyesült vize a hegy felé vonulván, a homokot onnan elragadja. Magának az egész öbölnek az elhomokolását megakadályozni nem lehet, mert általános törvén}', hogy a tenger az öblöket feltölteni s a fokokat, szirteket elrongálni törekszik. (Annales des Ponts et Chaussées, 1913. 1. füz.) 11. Völgyzárógát a Rio Grandén. Kőből és földből 30 5 m. magas vegyes anyagú völgyzárógát épült a Rio Grandén. A gátnak a levegő felöli oldalán hatalmas kőrakást készítettek, melyhez a vízfelöli oldalon földtömeg támaszkodik. Hogy ezt a földet a hullámcsapások ellen megvédjék, kőburkolattak látták el. Az alsó gátoldal hajlása 3 : 2-höz, míg a felsőé 4 : l-hez. A gátkorona 9'34 m. széles, melynek fele a kőhányásra, fele a földtöltésre esik. A gát hosszúsága 137 m. (Engineering Record, 1912. nov. 2.)