Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - VI. Apró közlemények

251 A német Keletafrika a Viktória Nyanzától délre, a Tanganyika és Nyassától keletre, az 1—12 déli szélesség és 29—41 keleti hosszúsági (Greenwichtől) fok közt elterülő, majdnem 1 millió km

2 nagyságú terület, melynek vadonait először Stanley Henrik kutatta föl a polgárosuit világ számára, midőn 1871/72-ben dr. Livingstone felkutatása czéljából átutazta. Legnagyobb része 1200—1400 m. magas felföld, melyet laterit borít. Hegyei túlnyomóan gránitból, gnájszból és csillámpalából állanak. Csak a Tanganyika mentén van homokkő, a 6010 m. magas 2. rajz. Kilima Ndsaro pedig vulkáni eredetű. A partvidéken két (márcz.—máj. és okt.—deez.), a belföldön egyetlenegy (nov.—ápr.) esős időszak van évenkint. A természet maga megmutatta, hogy e térségen nagy részek pamut termesztésére kiválóan alkalmasak, csak öntözésükről kell < gondoskodni. A daressalamudjidjii vasút kiépítésével e kérdés előtérbe kerülvén, több részlet öntözését tanulmányozták. Közülök á Mkatta, Vembere és Mbala pusztaságoké a legfigyelemreméltóbb. 13*