Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - VI. Apró közlemények

.242 2. A Genfi tó vizének tisztasága. Párisnak vízzel való ellátása czéljából fölmerült az a terv, hogy a Genfi tóból naponkint 1 millió m

s vizet szivattyúzzanak és nyomjanak a franczia fővárosba. A terv kivihetőségének elbírálásakor előbb tisztázni kellett azt a kérdést, vájjon a Genfi tó vize alkalmas-e a vízvezeték czéljaira. A tó szennyeződését több körülmény okozza : 1. a beléje ömlő folyók és patakok s főként a Rhône; 2. a tó körül levő városok csatornáinak szennyleve, mely másodperczenkint összesen 1 m

8-re rug; 3. a tavon tartózkodó halászok és utasok; 4. a halvész. A tó öntisztító képességét a víz mozgása zavarja, nevezetesen a tószíni ingás, az áramlatok, a hullámzás, a hőmérsékleti változások stb., melyek a fenék iszapját a part közelében fölkavarják. Midőn a tó vize nyugalomban van, a városi csatornák szennyes, sűrű vize a mélységekben helyeződik el. Ha a tó háborog, a szennyes lé fölkavarodik s kevésbbé mély rétegekbe jön föl. De általában a mély víz mégis nagyon szennyes. A felszíni víz szintén szenny tartalmú, bár a mélyebb rétegekhez képest kevésbbé úgy, hogy a középső rétegek a legtisztábbak. A bakteriológiai vizsgálatok igazolták ezt az állítást. Genf és Nyon között az vi. n. kis tavon vett minták azt bizonyítják, hogy a középső vízrétegekben a csirák száma köbczentiméterenkint ritkán több 200-nál s rendesen 100 alatt van. Mégis a tó öntisztulása nem kielégítő és nem szabályos. Ezért a tó vizét előzetes tisztításnak kell alávetni, mielőtt a vízvezeték czéljaira használnák. Főként meg kell tisztítani a planktontól, mely a hosszú vízvezetékben bűzös lerakodásokat adhatna. A tisztítás lehet természetes, ha a vizet megfelelő talajrétegen át szivattyúzzuk, vagy mesterséges, ha homokszűrőn át bocsátjuk a vezetékbe. Párisnak a Genfi tó vizével való ellátása, ha egyébként technikai, főként pedig gazdasági akadályok nem merülnek föl, a víz tisztasága és frissessége* szempontjából akadályba nem ütköznék. (Revue d'Hygiène, 1914. április 20.) 3. Mezopotámia öntözése. (4 képpel.) A Vízügyi Közleményekben már több ízben jelent meg apró értesítés (1. az 1912. 4. és 1914. 1. sz. füzeteket) a Tigris ós Eufrates vidékének öntözéséről. Újabban a Génie Civil 1914. évi márcz. 14-iki száma foglalkozik a dologgal s e közlemény nyomán most kissé közelebbről ismerkedünk meg vele. Azok az európai nagyhatalmak, melyek ázsiai Törökországban vasútépítő engedélyeket kaptak, versenyezve igyekeznek ezt az országot mennél jobban kihasználni s óriási beruházásokat terveznek a hajdanta termékeny, ma jórészt sivatag Mezopotámia termővé tételére. v A török kormány mintegy 10 évvel ezelőtt megbízta William WilcocJcs-ot, hog^ Mezopotámia öntözését tanulmányozza. Az 5-6 millió hektár terjedelmű vidékből 2'8 millió hektár öntözhető és művelhető. A síkság többi része sem sivatag, hanem csak gyér növényzetű steppe. WilcocJcs tervei szerint az öntözés egy csomó duzzasztógát és csatorna segélyével mintegy 375 millió frank költséggel valósítható meg. Mivel pedig a török kormány ily nagy összeget egyszerre nem adhat ki, a munkálatot fokozatosan valósítja s az Eufrates szabályozásával kezdi meg. Az Eufrates, melynek szélessége 250—450 m. közt változik, szűk völgyben mozog, melyet el-eláraszt; a folyó legnagyobb vízhozománya 3500 m

s másodperczenkint. Feluja-tól Mosayab-ig (1. az 1. rajzot) a mederszélesség 250 m., a mély-