Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - VI. Apró közlemények

.243 ség kisvízkor 2 m., nagyvízkor 5'5 т., bár a meder beágyazódása csak mintegy 3 т. Az árvizektől gyönge töltések védik a vidéket. Mosayab alatt a folyó két ágra szakad a Hindia- ós Hilla-ágra, melyek 240 km.-re lejebb, Sawama-nál újra egyesülnek. A Hilla idők folyamán egyre jobban feltöltődött úgy, hogy a víz legeslegnagyobb része a Hindián folyt le. Ezelőtt mintegy 30 évvel a Hindián gátat készítettek, hogy a víz egy részét a Hillába tereljék, de a dolog csak tökéletlenül sikerült. Ezért Chochod mérnök a Hilla táplálására a következő munkálatokat javasolta: 1. A régi gátat új magasabb gát segítségével javítsák meg; 2. készítsenek a folyómederbe a gát fölött alacsony terelő gátat (a 2. rajzon A B-vel jelölve), mely a vizet a régi, föliszapolt mederbe irányítsa; 1. rajz. Mezopotámia térképe. 3. kotorják és szabályozzák a szükséghez mérten a folyó medrét. Ezt a tervet nem fogadták el, hanem WilcocJcs tanácsára a régi gát fölött új gát építését határozták s a Hilla táplálására pedig vízkivételi (szabályozó) mű és külön csatorna készítését. Sawama-tól a Tigris folyó beömléséig, vagyis Guna-ig az Eufrates mocsaran keresztül vonul, hol a medre csekély mélységű, de az 1 m. bemerülésű hajók mégis fölmehetnek rajta a gátig. A gát fölött l-25 m. bemerülésű hajók járhatnak Hit-ig, Felujától fölfelé 130 km.-re, vagyis a Perzsa öböltől 930 km.-re. Wilcocks terve szerint még a következő fontos munkálatok szükségesek: a Hilla ágat Mosayab és Hilla közt ki kell kotorni; meg kell építeni a Sakhla-