Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - VI. Apró közlemények

.240 Néhol a szennyes vizeket csak mekánikai úton tisztítják. Az úszó és lebegő nagyobb tárgyakat rácson való átvezetés segítségével tartják vissza, a finomabban elosztott lebegő hordaléktól pedig ülepítő medenczékben fosztják meg úgy

r hogy legtöbbször külső szinre eléggé megtisztul a víz, azonban az oldott és rothadásra alkalmas anyagok benne maradnak. Nem sokkal jobb a csatornalének kémiai anyagokkal való kezelése sem,, mely a szennyes vízből nagyrészt szintén csak a lebegő részeket csapja ki. Valamivel több eredményt érhetünk el az u. n. Emscher-kutak alkalmazásával. E kutakban a szennyes vizet megerjesztik s ily módon sikerül mintegy 50%-nyi tisztulást előidézni. Az erjesztéskor visszamaradó iszapot el kell távolítani, de ez az iszap már tovább nem rothad. Mivel azonban a tisztulás elég tökéletlen, ez a módszer sem elégíti ki a követelményeket, bár rendkívüli olcsóságáért főként Németországban elég sűrűn alkalmazzák. Sokkal jobb a csatornalének u. n. mesterséges biológiai • tisztítása, mely újabban a nagyobb folyóktól távol eső városokban egyre jobban kiszorít minden más tisztító módszert s működése szinte versenyez az öntözéssel elérhető egészségügyi eredménynyel. Maga az öntözés és a talajszűrés is voltaképen biológiai folyamat, mert a mikroorganizmusok dolgozzák föl a szennyes vizet s teszik egyrészt ártalmatlanná, másrészt a növényi élet táplálására alkalmassá. E természetes úton előálló tisztító folyamatot mesterséges úton is elő lehet idézni az úgynevezett baktériumágyak segítségével, még pedig aránylag kis területen. Ez ágyak rendesen salakból, kokszból, ritkábban érdes kavicsból és kőtörmelékből készülnek s reájuk az előbb ülepített és derített szennyes vizet finoman szétporlasztva, vagyis a levegővel bő érintkezésben vezetik reá. A szennyvíz ez ágyakban rövidebb-hosszabb ideig állva (kontakcziós ágyak), vagy pedig folytonos, lassú mozgásban keresztül szűrődve (perkolácziós ágynak) a baktériumok hatása alatt megtisztul, bár ez a tisztulás nem épen olyan tökéletes, mint az: öntözés útján előálló. Ma már a biológiai tisztító eljárásnak számos rendszere ismeretes. A szenynyes vizek porlasztására és egyenletes szétosztására sokféle készüléket találtak föl s a szabadalmazott eljárások rengeteg sokaságban halmozódtak föl. Már-már úgy látszott, hogy a biológiai szennyvíztisztítás fogja kiszorítani a többi módszert, bár a két vezetékes csatornázó rendszer gondolata nem egységes, a biológiai tisztítással a szennyvíz trágyaértéke veszendőbe megy a az eljárás bonyolódott, üzeme nagy felügyeletet kíván s rendkívül drága. Épen ezért a mélyebben szántó elmék csak ügyes kísérletnek, a fejlődés átmeneti mozzanatának s nem végleges megoldásnak tekintették a mesterséges, biológiai szennyvíz-tisztítást. Végre is újra reá kezdettek térni a csatornalé természetes úton való megtisztításának gondolatára. Észlelték, hogy miként tisztul meg a szenny az élő vizekben s reá jöttek, hogy nemcsak a folyókban, hanem az álló vizekben is. végbe megy a tisztuló folyamat, sőt még nagyobb arányokban, mint a folyókban. Tapasztalták; hogy aránylag kis területű tóban kedvező körülmények közt nagyon sok szennyvíz tisztítható meg s a tisztulás vetekedik bármely más úton elért eredménynyel. E közben Hofer Brúnó a tavakban való szennyvíztisztítás értékesítésével