Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - VI. Apró közlemények

tisztításához oly óriási öntöző teriilet szükséges, mely nem mindig áll rendelkezésre s ha mégis megvolna, oly óriási befektetés és fentartás szükséges hozzá, hogy az öntözés más olcsóbb szennyvíztisztítással nem versenyezhet ; egy 10.000 lakójú város részére már 50 hektárnyi öntöző berendezés kell. 2. A szenynyes víz termelődése a városban folytonos, míg a növényzet nem kívánja mindig az öntözést, már pedig a növénytermesztés csak időszakos öntözéssel gazdaságos; nedves időjáráskor tehát a szennyes víz nagy része nem használható föl növénytermesztésre. Ez utóbbi ok miatt mindjárt a szennyes vízzel történt öntözések megkezdésekor kénytelenek voltak folytonos gazdasági művelés alá nem eső területekre is vezetni vizet s itt egyszerű talajszűréssel tisztították meg. Az öntözés és talajszűrés tehát kapcsolatos elrendezéssé vált. Azonban bár ezek a szűrőmedenczék jelentékenyen csökkentették a szenynyes víz tisztításához szükséges terület nagyságát, mégis egy-egy nagy város részére az erre a czélra megvásárolt területek elégtelenek voltak s az egész elrendezés roppant költséggel járt. Már-már úgylátszott, hogy a Darand-Clay javasolta u. n. úsztató, vagy «tout à l'égout» csatornázó rendszer csődje áll elő s csak ott merték ezt a rendszert alkalmazni, hol a városok mellett elég nagy folyó volt, melybe a szennyes vizet, vagy legalább is az öntözésre nem használt fölöslegét nagyobb veszedelem nélkül be lehetett bocsátani. E közben mind nagyobb számmal keletkeztek az u. n. szétválasztó csatornázó rendszerek, melyek a házi vizeket külön csatornában, az eső- és az utczai öntöző vizeket megint külön csatornán vezették. E rendszer hívei úgy okoskodtak, hog}

r a házi szennyvíz jóval kevesebb, mint az esőzés vize; amazt mely jóformán naponkint állandó mennyiségű, valami tisztító eljárással ártalmatlanná tudjuk tenni; emezt, mely nagy tömegű és hígabb, veszély nélkül bocsáthatjuk be a legközelebbi vízfolyásba. A kisebb tömegű házi víznek mind az elvezetésére, mind az ártalmatlanná tételére különféle rendszereket dolgoztak ki. Liernur a házi szennyes vizet léghíj as csövek és szivattyú közvetítésével középponti telepre szívja, hol azután portrágyává, poudrette-té dolgozzák föl. Shone szintén mesterséges módon, légnyomás alkalmazásával szállítja a csatorna szennyes vízét a középponti telepre, hol azután valamely tisztító eljárásnak vetik alá, rendszerint öntözésre használják. Amerikában nagyon elterjedt a Waring-Ше csatornázó rendszer, mely a házi vizeket kisméretű csövekben, természetes eséssel vezeti a középponti telepre s a csatornahálózatot időnkint vízbevezetéssel öblíti. Míg az előbbi két szétválasztó rendszer nagyon bonyolódott és rendkívül drága s inkább csak arra való, hogy a városokat nagy költségekbe vigye bele, -addig ez utóbbi elég olcsó s nagy esésű térszín esetén gazdaságosan alkalmazható, bár kétségtelen, hogy az egyvezetékes rendszernél drágább. De ha a különválasztó rendszer útján elvezetett csatornalé jóval kevesebb is, mint az úsztató rendszer alkalmazása esetén, mégis még megoldatlan az a kérdés, mi történjék ezzel a csekélyebb mennyiségű szennyes vízzel ? Itt is felmerült az öntözés gondolata, de ez a maga teljességében a már •említett okoknál fogva nem vihető keresztül.