Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - IV. Rohringer Sándor: A torrensjellegű vízfolyások szabályozása

.226 esetekben rőzsemű is jöhet, ilyen példa a 3. kép, a hol a párhuzamos mű, úgynevezett Seeling-íé\e mű, a mely a dróttal és karózással leszorított s a víztől átjárható laza rőzsemű, a melyben a hordalék és iszap fennakad s tömötté teszi s ha a rőzse kihajtott, az egész élő testté válik. A 4. képen csak a homorú oldalon van kőburkolat, a domború oldalt rőzsefonás védi. A fenéklépcsőket lehetően czementhabarcscsal kiöntött, durván megdolgozott, nagy (közel (>25 m

3 térfogatú) terméskövekből, néhol 3—4 czölöp megtámasztásával és gömbölyű keresztfa befektetésével készítik (5. kép) ; fődolog, hogy magasak ne legyenek, inkább csak fenékbordák, a melyeknek feladata a fenék biztosításán kívül az esés konczentrálása a nélkül, hogy a víz bukása jelentékeny lenne s a fenékre károsan hatna. A lépcsők egymástól való távolsága ezek szerint a patak esésétől függ és igen változó: nagyobb eséskor csak 5—6 méter. Munkaközben a patak vizét elterelik, vagy facsatornában vezetik el a munkahely fölött (6. kép). A nagy 8—10%o v

agy m«g nagyobb esésű patakokon a fenékbiztosító lépcsőket kivétel nélkül kiépítik, csak kisebb eséskor hagyhatók el (7. kép). Ha az árvíz szétterülése nem lehetséges, akkor — különösen a kisebb víztömegű patakokban — a medret teljesen burkolják, még pedig csészeszelvény szerint (8. kép) a burkolat alatt bizonyos távolságban a burkolatot alámosás ellen védő bordákat falaznak a mederfenékbe (9. kép). Az 5. kép a Poprád folyóba ömlő Muszynka patakon épült lépcső egyikét mutatja be. A Krynica híres lengyel fürdőn keresztül folyó Krynicankát szintén a fentebb leírt módon szabályozták; magán a krynicai fürdő területén átfolyó szakasz azonban a 9. és 10. képben bemutatott szelvény szerint — tekintve a fürdőhelyet —• fényűző Kivitelben kitűnő minőségű nummulitos dolomitból készült; a munka pontossága és szépsége a fürdőhely díszére válik. A szabályozás költsége, a melyben tehát jóformán az egész patak árterületének átdolgozása és hasznot hajtóvá tétele benne van, kilométerenkint a meder méretei szerint 50.000—70.000 koronára tehető. Az ilynemű szabályozásokat Ausztriában mint közérdekű munkálatokat kezelik, mert költségeik fedezetét nagyobb részben — 60% erejéig — az állam vagy a talajjavító alap (Meliorationsfond), a hiányzó 40%-át a tartomány közadókból fedezi. A szabályozás tartama alatt a patak árterületét a birtokosoktól mérsékelt bérért átveszik, s- befüzesítés után egy-egy két oldali sáv (10—10 m.) leszámításával, a melyet örökáron megvesznek, a többit az érdekelteknek visszaadják oly feltétellel, hogy ott tilalom alá esik minden olyan használat (pl. kavicsszedés), a mely a szabályozás ártalmára lehet. Az itt közölt szép képekért és adatokért a galicziai kartárs urak, különösen Blum Frigyes cs. kir. udvari tanácsos, Dujanovicz Teofil cs. kir. műszaki főtanácsos, Jakimovski W. és Mozdyniewicz cs. kir. műszaki tanácsos uraknak s mindama kartársaknak, kik a munkálatok megtekintése közben nagybecsű felvilágosításaikkal elláttak, hálás köszönetemet fejezem ki.