Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
6. füzet - I. Répássy Miklós: Halastó és szennyvíztisztítás
187 tehát a víz mechanikai hatására bizzák, a biológiai folyamatokkal nem törődve. Arról szó természetesen nem lehet, hogy Hamburg városának szennyvizeit jövőben talán a dr. Hofer-féle halastavakban tisztítsák, de meggondolandó, hogy a Hofer-féle elmélet alapján a szennyvizek bevezetésének megváltoztatásával s az Elbe és a kikötőöblök állatvilágára való czéltudatos hatással az Elbe folyam öntisztító ereje tetemesen növelhető. Hogy miért mondja a jelentós természetesnek azt, hogy Hamburg városa szennyvíztisztításáról halastavak segítségével szó nem lehet, az mindenki előtt világos, a ki a strassburgi kísérleti telep további leírását elolvassa. De az imént idézett mellékes megjegyzés a legnagyobb fontosságú, mert az általános irányelvet adja meg minden szennyvízlevezetéssel foglalkozó mérnök számára. Halastavakban alkalmazva, a módszernek pedig az eddigi mesterséges biológiai eljárásokkal szemben az az óriási elsőbbsége van, hogy a városi szennyvizek igen nagy értékű trágyázó anyagát is kihasználja s így a szennyvíztisztítás kérdésének a pénzügyi szempontoktól való függetlenítésére ad reményt; magyarán mondva: a mitől szabadulni eddig csak nagy költséggel tudtunk, abból e módszerrel esetleg még hasznunk, jövedelmünk is lehet. A kísérleti telep részletes leírásakor a jelentés mindenekelőtt kiemeli azt a kedvező helyzetet, a mely között létesült. Először is igen csekély értékű kavicsos terület állott rendelkezésre a Rajna—Marne-csatorna és az 1-6 m.-rel mélyebben fekvő 111 között. Ez az eséskülönbség lehetővé tette a tavak oly elhelyezését, hogy a nevezett csatornából friss vízzel bőségesen elláthatók, viszont az 111 felé meg teljesen lecsapolhatok. Strassburg városának csatornázása az öblítőrendszer szerint készült. A csatornák tehát a lakóházakból, ipari telepekről, gyárakból stb. származó szennyeken kívül, felveszik még a város területére hulló csapadékvizet is. Ezek a szennyek tehát bőséges öblítővízzel hígítva s meglehetősen friss állapotban jutnak a halastavakhoz. A halastavakba való bebocsátás előtt azonban még kétszer előlegesen tisztítják is és kétszeresen-háromszorosan higítják is a Rajna—Marne-csatornából vett friss vízzel. Az előleges tisztítás egyrészt Geiger-féle szitás kerékkel történik, másrészt medenczékben való derítéssel. A kerék a szennyvizet hozó főcsatornában vízszintes tengely körül forog s mint valami vízikerék a lapátjait, sugarasan hordja a hajlott szitalapokat, a melyeket vékony pálczák alkotnak 2'5 mm. közökkel. A szitadobot elektromos erővel hajtják úgy, hogy a szitalapátok szembe forognak az áramló szennyvízzel s kiemelik belőle a durvább részeket. A szitalapokat önműködő kefék tisztogatják s a kihalászott anyagot végtelen szalagra seprik, melyen aztán tovább kerülnek. A kerék 500—800 másodpercz-liter mennyiségű szennyvízből naponkint mintegy 4 m 3 ilyen durvább részt szed ki. Az így részben megtisztított vízből aztán körülbelől 50 másodperczliternyit 100 m 3 férőjű derítő medenczébe szivattyúznak, a melyben másodperczenkint 28 milliméternyi sebességgel haladva finom iszapjának nagy része is leülepedik. E medencze fenekén három cső fut végig, a melyek teteje egész hosszukban nyitott. Ezeken a hosszanti hasadékokon át a csövekbe jut a medencze fenekén leülepedő iszap. A mikor a csövek már megteltek, a hosszanti nyílásokat rájuk illő gerendákkal elzárják s a csövekből az iszapot víznyomással hajtott dugó segítségével kiszorítják. 13*
