Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - I. Répássy Miklós: Halastó és szennyvíztisztítás

.188 A jelzett vízmennyiségből ily módon évenkint mintegy 2500 m

3 90% víztartalmú iszapot vesznek ki. Mindent összevéve, az előzetes tisztítással évenkint s fejenkint 19 kg. száraz anyagtól szabadítják meg a szennyvizet. Ez az előzetes tisztítás bizony terhes munka. Meg is próbálták Strassburgban, hogy legalább az iszapülepesztést elhagyják az 1913. évben; de csakhamar újra elő kellett venni. A strassburgi szennyvíz ugyanis az utczákról belékerülő sok homokos iszapot tartalmaz, a mely a halastavakban leülepedve, káros hatással van a tisztító folyamatban szereplő apró állatvilágra. Az így előkészített szennyvizet már most kétszeresen, egész háromszorosan higítják tiszta vízzel s így vezetik a tavakba. A tavak hosszúkás alakúak: 40—50 m. szélesek és 90—150 m. hosszúak; a széleken 30 cm. méty a víz, a közepén 50 cm. s a lefolyásnál 100 cm. De ajánlják, hogy még sekélyebbek legyenek, mert akkor a nap világossága, melege még jobban hathat a vízben végbemenő anyagcserére. Minden tóhoz külön tiszta vizet hozó csatorna is vezet. A szennyes víz bevezetése minden egyes tó kerületének V

3-ában, szemben a lefolyással, patkószerűleg elosztott több helyen történik. Eleinte átlyuggatott fenekű s oldalú facsatornákat használtak; most már egymástól 4—5 m.-nyire lefektetett, a tóba mélyen benyúló vascsöveket alkalmaznak. A szennyvíz az egyes tavakban 20—30 napig időzik. A víz levezetésére, illetőleg a tavak lecsapolására a halászatnál használatos ú. n. barátzsilipek szolgálnak. A lefolyó víz közös levezetőcsatornába jut, a mely az Ill-be vezeti. Az üzem kezdetén minden tónak teljesen tiszta vízzel kell 2—3 hétig dolgoznia, hogy a tisztítást végző állat- s növényvilág kellőkép gyarapodjék. Aztán kezdhető meg csak a szennyvíz bevezetése. A szennyvíz egyenletes bevezetése s elosztása rendkívül fontos dolog s állandó felügyeletet s gondozást követel. A víznek a tó egész terjedelmében egyenletesen kell felújulnia. Épen Strassburgban történt meg, liogy a 4 tó közül az egyikbe, a melynek igen hosszúkás alakja volt, csak az egyik hosszanti oldalon vezették be 'a szennyvizet. A tó nem működött jól ; vize a túltrágyázott víz benyomását keltette. A tó alakját meg kellett változtatni s a szennyvízbevezetést patkóalakban elrendezni. Azóta nincs vele baj. A tavakban végbemenő tisztuló folyamat ellenőrzése czéljából naponkint meg kell határozni a víz oxigéntartalmát is. Mindezeknek a rendszabályoknak figyelembe vételével s megtartásával a strassburgi kisérleti telep működése a hamburgi bizottság legteljesebb elismerését vivta ki. Dr. Dunbar véleményében előadja : hogy «Strassburgban a víztisztítás eredménye teljesen kielégítő volt. Az oxidálhatóság átlagban 88%-kal, a szerves nitrogén 80°/o-kal csökkent, míg a tavakba folyó hígított szennyvíz átlátszósága csak 10 cm. volt, addig a tavakból kijutó vízé 100 cm.-re emelkedett. A lefolyó víz oxigéntartalma literenkint 5—7 cm

3 volt, tehát kellően telítve volt oxigénnel. Egyébként tiszta, teljesen szagtalan, ivóvízhez hasonló volt. A befolyó víz csiratartalma köbczenti méteren kint 10 millió volt ; kedvező napokon a lefolyásnál már csak 10.000. A hidegebb évszak beálltával, mikor a magasabb rendű növények elhalnak, ez a csiratartalom átmenetileg emelkedik. De ennek egészségi szempontból nincs jelentősége. Az 1912. november 7-én és 8-án végzett szemlekor a tavak környékén