Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők

152 Rollagot a Rjukan-teleppel és a Mösvand-gáttal a gyönyörű Vestfjordalen völgy baloldalába vágott sziklaút köti össze. Notoddenbe, e vidék ipari góczpont­jába Kongsbergből a legköze­lebbi vasútállomásról rossz úton autójárat közvetíti az élénk sze­mélyforgalmat. A Tinnos gát (lásd 26. sz. fényképet). Említettük már, hogy a norvég tavak alsó végén több­nyire sziklapadok vannak, a me­lyekre a gátak könnyen és bizto­san alapozhatok. A Tinnos-gát . azonban kivétel, mert alapozása rendkívüli nehézségeket okozott. Tudjuk, hogy az új gát a Tinsjö vizét 4-0 m.-rel duzzasztja, vagyis 187-2 m. tenger szine fe­letti magasságról 191-2 m. tenger szine feletti magasságra. Mint­hogy a gát nyílásán át 90 m 8/sec. kisvízmennyiséget kellett átbocsá­tani, a gát alatt pedig nincs na­gyobb esés, a mely a lefolyást gyorsítaná, vagyis az átfolyó vízsugár magasságát csökkentené, aránylag széles nyílású és ala­csony koronájú gátat kellett építeni. Már a régebbi gát építése alkalmával tapasztalták, hogy a görgetegkavics,' alatt egyenletes altalaj van. A további kutatások azt eredményezték, hogy a bal­oldali völgyfenéken a vándorkövek és görgeteg alatt kemény agyag van, a melyre építeni lehet. A jobboldali völgyfenéken azonban határtalan mélységig folyós ho­mokból áll az altalaj. Ezért a gát­fenéket a 27—28. számú rajzból kivehetően 35-3 méter szélesre vették és szelvényének sajátos alakot adtak. A gát baloldali szélén két ürítő fenéknyílás van egyen­kint a 30 m. és 15. m. széles­séggel és 185'5 m. küszöbszint­27. és 28. rajz. A Tinnos- gát alaprajza és а—Ъ metszete.

Next

/
Thumbnails
Contents