Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők

.153 tel. E nyílásokon át az alább Sviilgfosnál szükséges üzemvíz 187'2 m. legmagasabb tószintnél lebocsátható. A gát jobbparti szélén ö-0 m. széles faúsztató nyílás van, a melynek küszöbszintje 187-2 m. magas a tenger szine felett. A faúsztató és rendes lebocsátónyílások között 13 m. széles árapasztó nyílás van, a mely tűkkel zárható és szabályozható, küszöbszintje 188-2 m. magas a tenger ' azine fölött. E négy nyílást 2-5 m. széles betonpillérek választják el egymástól. A gátfenéknek az agyagaltalajra alapozott része 25 m. széles és átlag 10 m. vastag betonlapból áll, a mely a fenékbe nyúló bordákkal és helyenkint vassal van erősítve. A gát felső támasza alatti borda már nagyobb test és mélyebben nyúlik le, mert nagyobb nyomást kell átvennie. E támasztóborda alatt czölöpöket is vertek le az elcsúszás ellen. A 30 m. széles baloldali nyílásban a folyós homokaltalaj miatt a mederágyat mintegy 6-0 m. mélyen kiemelték és az alap alá 3-0 m. mélyen vasszádfalat vertek a folyóra keresztben. A szádfal fejére betont öntöttek és az egész építőgödröt mintegy 6-0 m. vastag betontesttel tömték ki, melynek alsó szélére még külön szádfalat vertek le és ily módon biztosították az alámosás ellen. A betonfenék felett erős kőburkolatból előágyazatot, alatta pedig 8 0 m. távolságra két erős kőszekrényt sűlyesztettek le, a melyeket tetejükön ácsolt faburkolattal kötöttek össze. Ez még mindig nem volt elég erős utófenék, mert egy év alatt nagy mélyülés következett be a baloldalon, a melyet aztán lánczokkal összekötött több 1000 m

s görgetegkővel töltöttek ki. Most már az utófenék elég biztos. A gátfenék testét önként érthetően felfelé ható víznyomásnak nem volt szabad kitenni, azért a gátnak 2'5 m. távolságra elhelyezett vasbakjai 3X4 m.-es betontestet hordanak, melynek m.-kinti súlya 26—27 t. úgy, hogy a fenékbetonlap még zárt zsiliptáblák esetén és legmagasabb vízálláskor is csa/c nyomást szenved. A fenékzsilipnyílásokat kettős táblákkal szabályozzák, a melyek vasvezetékek közt mozognak. Az egyes nyílások szélessége 2-5 m., magassága pedig 5-5 m. A táblákat a gáton sineken mozgó felhúzószerkezettel kezelik. A gát 1905/906. és 1906/907. telem két részben épült. Először lakóházakat kellett a mérnököknek, munkavezetőknek és munkásoknak építeni, mert Tinoseten nem voltak. Azután a szükséges gépeket, darukat állították fel és kis elektromos vízerőművet építettek a munkaerő és világítás czéljára. (Télen a nap 3—4 órát tart.) Az építőgödör kiemelését a balparton kezdték meg, a melyet árvíz ellen körülzártak; az agyagon át alig szivárgott víz úgy, hogy az építőgödör kevés szivattyúzással szárazon volt tartható, a betonfenék minden nehézség nélkül kiönthető és a vasbakok fenékdarabjai elhelyezhetők voltak. Azután a tófeneket a a betonfenék felett a lehetőséghez képest lemélyítették, a betonfenéklap jobb végét betonpillérrel zárták le, melyet csak kevéssel emeltek ki a fenék felett és vele az első évi munkát lezárták. Mihelyt 1906. őszén a betonpillér az apadó vízből kilátszott, a kész betonfeneket újra vízfogótöltésekkel zárták körül és az építés helyét újra kiszivattyúzták. Azután a vasbakokat és felső betonterhelésüket helyezték el. Nyomban ezután a vízfogótöltéseket eltávolították és a baloldali részt zárták körül. Itt, a mint előrelátható volt, sok nehézséggel kellett megküzdeni. A mint a homokrétegre jutottak, az építőgödör beszakadt és megtelt vízzel. A vizet aknába helyezett két czentrifugális szivattyúhoz vezették, a melyek az alsó bordának megfelelő árokból a и