Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők
.128 Viszont nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy bár a keleti nagy folyók kihasználható szakaszai közelebb esnek az ország nagyobb városaihoz, mindazonáltal a nyugati folyóknak igen sok helyen 600 m. és 1000 m. közti esései a mindenkor jégmentes fjordok közelében az olcsó víziúton könnyen hozzáférhetők. Az ország belsejében és keleti részén a vízesések 4 és 40 m. közt váltakoznak, de soha sem mennek 4 m. alá. A vízerők építőköltsége szempontjából fontos a relativ esés, illetve a vízkivétel és gépház közti távolság és magasságkülönbség viszonya. Ez ismét a nyugati völgyekben kedvezőbb, mert itt van rá eset, hogy a műcsatorna és a nyomócső viszonyos esése 1 : 4 és az 1 : 1 hajlású nyomócső gyakori. Említettem már, hogy a norvég vízierők összeírása folyamatban van és e tekintetben Saetren igazgató alapvető munkát végzett, a midőn Norvégia 1 :500.000 mértékű vízrajzi térképét 1902-ben elkészítette és belé a vízfolyások és tavak vízgyűjtő területeinek határát és terjedelmüket km 2-ben, valamint a tavak tengerszin feletti magasságát bevezette. E térképből és a meteorológiai adatokból a hozzávetőleges rendelkezésre álló és szabályozható vízmennyiségekről némi képet alkothatunk. Már régebben történtek becslések az összes norvég vízierők nagyságának meghatározása terén ; így egy norvég mérnök Norvégia területéből, a középcsapadék mennyiségéből és középesésből Norvégia összes vízierejét 28 millió HP-ra becsülte. Holz aacheni műegyetemi tanár Norvégia összes vízierejét középvízzel 80 millió HP-ra becsülte. A Bajor Alpok vízierejéhez kiszámított hasznos együtthatót, vagyis 37°/o-ot véve alapul, 11 millió kihasználható HP-t talált, a mi a turbinák tengelyén mérve a már előbb említett 8 millió HP-nek felelne meg. A norvég vízesések igazgatójának előttem tett nyilatkozata szerint azonban nem lehetetlen, hogy a természetes tavak ürfogatának mesterséges növelésével ez a kihasználható vízerő 18 millióra is növelhető. A vízgyűjtő és kiegyenlítő tavak költsége Norvégiában páratlanul olcsó. Johansen Hjolmar norvég mérnök szerint az iirfogat 1 m 3-ére csupán 1—6 fillér költség esik. Nyilvánvaló tehát, hogy a vízierők kihasználása tekintetében e tavaknak fontos szerepük van és a vízierők összeírásakor nem elegendő a vízmennyiség és esés ismerete, hanem számításba veendő a rendkívül olcsó vízgyújtés hatása és a legtökéletesebb kiegyenlítés lehetősége is. Ha a tényleg kihasználható norvég vízierőket csak 8 millió HP-ra teszszük, akkor is kihasználásukat sok tényező még belátható időn belül korlátozni fogja. Annyi bizonyos, hogy a norvég vízierőknek két nagy elsőbbsége van, ú. m. az építőköltségek rendkívüli csekélysége és a legtöbb vízierő kedvező fekvése a világforgalom szempontjából. A mi az építőköltségeket illeti, tudjuk, hogy Európában és Amerikában egy lóerőre 500 К építőköltség olcsónak mondható. Olaszországban az utóbbi években 600.000 lóerő épült ki távolsági vezetékkel együtt 600 millió К költséggel, vagyis átlag 1000 К lóerőnkinti költséggel. Ha a távolsági vezeték költségét levonjuk, még mindig 700—800 К esik egy HP-re. Ezzel szemben Norvégiában már több vízimű épült ki 240—300 К lóerőnkinti költséggel, beleértve területkártalanítást és vízjogmegváltást is. Egy lóerőóra tehát ilyen esetben mintegy 0-4 fillér lenne. Ez természetesen csakis állandó üzemű vízierőművel érhető el a gépek állandó és teljes megterhelését téve fel. Erre a már meglévő számos elektrothermikus állandó nagyüzemben példát találunk. A 0'4 f. lóerőóraönköltséget azonban, rendes kamatozást és tőkésítést téve fel, csak azok