Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
4. füzet - III. Rohringer Sándor: Nehány külföldi hegyi folyó szabályozása
í 8 jobban megfelel a fordított elrendezés, mondjuk a lefelé irányuló horog helyett a vízfolyás ellenében felfelé irányuló horog, mivel ez utóbbi jobban felfogja a hordalékot. A kétféle elrendezés kipróbálására több kísérlet történt, egyet a 12. rajz mutat, a hol látni a hatalmas felkavicsolódást. Ma az osztrák kartársak túlnyomó többsége a felfelé irányuló horog mellett foglal állást s hasznát Jesovits es. kir. műszaki főtanácsos még abban is találja, hogy a keresztgát után következő kis toldalékmúnek végén becsapó folyóvíz ellenütést mér a keresztgáton átbukó vízre, melynek eleven ereje ilyképen meg lévén gyengítve, nem képes az átbukás után oly nagy üreget vájni a fenéken, mint ha a keresztgáton átömlő víz csendes vízbe buknék, mi az ellenkező elrendezésben fordul elő, hol tényleg nagyobb kimosások •észlelhetők. A művek szerkezete a Traunnál túlnyomó részben terméskő s mélyebb vízben keresztbe rakott rőzsehenger az alap, az Ennsen divó szelvényeket és építésmodort a 13. kép mutatja. Még erősebb sodorban és mélyebb vízben a művek alapja a folyásra merőleges irányú, kővel töltött rőzsehenger és reá épül fel a hordalékból készített mag, a mely 10 cm. vastag 1:6 arányú betonburkolatot kap s reá jön a hordalékból vagy kisebb termésköböl készült 1:3 arányú, habarcscsal kiöntött vagy kihézagolt kőburkolat. Előszeretettel használják Ausztriában a koronát és néha a padka belső élét szegélyező fonásokat, a minek megvan az az értelme, hogy a koronaburkolatot a fonás jobban összetartja, feltéve, hogy a fűz kihajt és el nem korhad. Az Ennsen 1 m. szabályozómű 51 kor., 1 m s terméskő a munkahelyen 8—9 kor., 1 m a betonréteg készen 3 kor., 1 m 2 kis kőburkolat kihézagolva 3'20 korona. A művek magassága kisvíz felett l'OO m., koronaszélessége 2 m. A szabályozás vonala egyenesekből és körívekből áll s általában nem mondható egészen simulékonynak. A legsikerültebb szabályozások egyike a Dráva folyónak karinthiai szabályozása, a mely 1886-tól vette kezdetét s eddig 10.000.000 K-ba került. A folyó esése átlag 1-4 °/ 0 0- Azelőtt a Dráva számos ágra oszló, be nem ágyazott medrű folyó volt, a melynek árvizei nemcsak az aránylag kis szélessegű völgy termő területét, hanem a völgyön végig haladó vasutat, községeket veszélyeztették és a tutajozás lebonyolítása is nagy nehézségekbe ütközött. A folyót Tirolban kettős szelvény szerint, egy kisvízi és egy középárvízi szelvénynyel szabályozták. (15. kép.) Karinth iában a középvízállásra szabályozzák a Drávát kétoldali vezetőművekkel (14. kép), a melyek nagyobbára szaggatottak és mint lefelé irányuló horgokat -építették ki. A szelvények szélessége a tiroli határtól fokozatosan nő 47 m.-től 120 m.-ig, Stájerországban ezek a méretek természetesen nagyobbodnak. A művek szerkezete itt is a víz alatt keresztbe fektetett 0-6—1'30 magas és 4—5 m. vagy hosszabb hengerekből áll, a melyek elé a sülyedésre szánt 1—1 hosszanti hengert fektettek s azután a múvet kőhányással biztosítottták, illetve a víz feletti részt teljesen terméskőből építették ki. A kőmúvek vízfelőli oldallejtője 1:1 Vs, száraz felőli oldala 2:1 a mi jelentékeny anyagmegtakarítással járt. (15. kép.) A párhuzamos művek vonala elég enyhén vezetett körívekből és egyenes szakaszokból áll, a melyek helyenkint kelleténél hosszabbak. Általában a beágyazódást, az egy mederbe való összefoglalást elérték és az azelőtt árvízjárta területek most nagyrészt használható füzesek, fiatal erdők.
