Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - III. Rohringer Sándor: Nehány külföldi hegyi folyó szabályozása

41: óta a torrens a hordalékkúpba erősen beágyazta magát. A gátat 20 m. széles körülfutó falazott csatornával látták el, a melyen a víz lejuthat. Ugyancsak két hatalmas, 4B és 40 m. magas fal épült a t'ersinán is. Szerencsére hasonló méretű elvadult torrensek nálunk tudtommal nem találhatók, azonban tanulságos az Etsch szabályozása azért, mert egyik példája, hogy milyen rendkívüli bajt okoz a mederbe kerülő hordalék, s a baj még fokozódik, ha a szabályozás módja is új hordaléktermelű forrássá válik. Tirolnak másik nagyobb folyója az Inn, a mely további folyásában Passaunál ömlik a Dunába. Alsó szakaszán párhuzamos művekkel szabályozták, a melyek alapját rőzsehengerek alkotják, felső része kőburkolatú (6. kép). Az Inn-nek egy jelentékeny — közel 60 km. hosszú — szakaszát Innsbruck táján egészen sajátságos, sehol sem használt módszer szerint rendezték, a melyet különlegessége miatt érdemes megemlíteni ; ezek az árvíz fölé emelkedő sarkantyúk (Hochwasserfreie Buhnen

J, a melyeknek elhelyezése a 7. és 8. képeken látható. Kezdetben csak a sarkantyú fejét építették ki mindkét parton bizonyos vonalozás és megszabott szelvényszélesség szerint, 80—100 m.-nyi távolságokban, s aztán minden 4-ik vagy 5-ik sarkantyút a parthoz kötötték kereszgát gyanánt. A művek belül kavicsmagból állanak, külső oldalukat burkolták, a víz alatt kőhányással biztosították. Mindenesetre nagyon szokatlan látványt nyújtanak ezek a kimagasló keresztirányú müvek, s bár a velük szabályozott szakasz aránylag kedvező, nem mondhatók olyan szerkezeteknek, a melyeket nagyesésü folyókon megnyugvással lehetne alkalmazni, inkább a befejezetlen szabályozás benyomását keltik s nem is terjedtek el, sőt másutt, az Aché-n, a felső Lechen alkalmazva, nem is váltak be. Jó oldaluk, hogy a szabályozás olcsó. Most ezt a különben kész szabályozást töké-