Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - III. Rohringer Sándor: Nehány külföldi hegyi folyó szabályozása

38 fond» fedezi, azon felül 30%-át a tar­tomány állítja be a költségvetésbe, 15°/ 0-át az érdekelt parti vagy ártéri biztokosok fedezik, végül a hiányzó 5°/o-ot rendes gyakorlat szerint az ér­dekelt utakra és vasutakra vetik ki. A közérdekűség tehát abban jut kifejezésre, hogy csaknem kivétel nél­kül a költségek 80%-át a birodalmi Meliorationsfond és a tartomány adózói fedezik, míg a közvetetlen érdekeltek kü­lön terhe rendszerint csak 15%, gyak­ran még ennyi sem. E társadalmi szempontból üdvös­nek mondható berendezésben a mi sze­münkben felötlő az a költséges épít­kezés, a melyet a legtöbb szabályo­zásnál látunk, s különösen az a köny­nyedség, a melylyel az újabb pótlá­sokat, átalakításokat, árvízrongálások kijavítását fedezik és végrehajtják. A rendelkezésre álló anyagi esz­közök bőségének tudható, hogy az osztrák tartományok nagy esésű és bővizű hegyi folyói kevés kivétellel szabályozva vannak, vagy szabályozás alatt állanak, s ezek a munkálatok a legváltozatosabb rendszereknek képét adják. A nagyobb folyók szabályozását talán úgy jellemezhetjük, hogy rajtuk a szabályozások különböző fejlődéskor­szakait végig tanulmányozhatjuk. Leginkább az úgynevezett közép­vízi szabályozást hajtották végre kö­vetkezetesen, két oldali párhuzamos művek segélyével. A mederszelvények megállapításakor döntő szerep jutott a számításnak, s általában azt a be­nyomást szerezhetjük, hogy reá túlsá­gos súlyt vetnek. A ki ismeri a képle­teknek, főleg rendkívüli árvizek számí­tásához megbízhatlan voltát, nem cso­dálkozik, ha a rendkívüli árvizekre hihetetlen nagyságú adatokat fog hal­lani; és hogy mily pontosan megálla­píthatónak gondolják a középvíztöme-

Next

/
Thumbnails
Contents