Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - II. Muraközy Endre: Pest vármegye ártézi kútjairól

36 Végeredményben azonban mégis úgy áll a dolog, hogy sokat mondva 400— 500 korona egyszer s mindenkori befektetéssel az ivóvíz kinek-kinek a házánál van, míg ott, ahol az érdekeltek nem maguk állanak össze, de valami közkereseti társaságtól másodkézből kapják a vizet, évente tetemes átalányösszeget kell érte fizetniök. így Czegléden a népbank létesített artézi kúttal kapcsolatos vízvezetéket s a háztartásonkinti átalányt évi 100 korona összegben állapította meg. Nem lehet tehát eléggé hangoztatni ezeknek az artézi kutakhoz kapcsolt házi vízvezetékeknek az olcsóságukban mutatkozó rendkívüli nagy hasznát. Ez természetesen csak addig maradhat meg, a míg a társaságok követik az eddigi gyakorlatot s a vizet minden tározó medencze mellőzésével egyenesen a kútból juttatják a fogyasztókhoz. Szolgálati medenczéről tehát itt szó se essék. Nem tekintve ugyanis költsé* gességét, czéljának csak abban az esetben felelhetne meg igazában, ha oly magas helyre épülne, hogy bármely ház ellátható volna belőle vízzel. Úgy, de ekkor a gépészeti berendezés is aligha volna nélkülözhető. Szóval ez már akkor rendszeres vízvezetékké válna, a mely épen költsége miatt nem igen szokott egy-kettőre nyélbeütődni. Legjobb tehát a vezetékes kutakkal egyelőre az eddig kifejtett gyakorlat mellett megmaradni, egy kúttal 40—50 házat, vagy annyit, a mennyit lehet, ellátni közvetetlenül a vezetékről oly távolságban, amennyire a víz felnyomó ereje hat. Abonyban pl. a legtávolabbi fogyasztók mintegy 500 m. távolra esnek az artézi kúttól. Az is igaz azután, hogy ezek már nincsenek olyan kedvező helyzetben, mint a kút közelében levők, a kik földszinti házaiknak még padlására is kapnak vizet. A vízfelszökés magassága a fúrás helyén 6—7 m. Ezeknél a vezetékes kutaknál természetesen még inkább szükséges a vízpazarlást megakadályozni, mint a közkutaknál, mert itt fölösleges víz alig van. Minden kifolyón jól záró csapnak kell lenni s az elhomokolódás meggátlására a kút végén megfelelő szűrŐDek. Szükséges továbbá nemcsak megállapítani, hogy az egyes háztartások perczenkint mennyi vizet használhatnak, de alkalmas berendezéssel meg is kell gátolni, hogy az engedélyezett vízmennyiségnél többet fogyaszthassanak. Erre a czélra igen jól bevált a házi vezetékbe alkalmazott szabályozó csap, a melyhez az egyes fogyasztók nem férhetnek hozzá. Ezekben kívántam röviden ismertetni az artézi kutak használatánál újabban kifejlődött gyakorlatot, hangsúlyozva, liogy a vízpazarlás tapasztalat szerint meggátolható a nélkül, hogy a kát vízszolgáltatása szenvedne. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a hatóság a közérdek szempontjából ne éljen azzal a joggal, amelylyel az 1913. évi XVIII. sz. törvényczikk 3. §-a felruházta s az artézi kutakat szúrőcsővel s elzáró szerkezettel föl ne szereltesse.