Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - II. Muraközy Endre: Pest vármegye ártézi kútjairól

35 Az agyagtalajon álló is meghomokolódik, de kevésbbé. Mivel pedig a víznek feltörő ereje van, kisebb homokolást maga a víz is kitisztít. Az olyan kút, mely nem agyagalapon áll, nem tartós, vezetékre nem alkalmas. Ott azonnal bevágná magát a súrún való változás miatt, mert hol nyitják, hol zárják az ilyen kutakat s e miatt homoklerakodások történnek és egyszer csak bevágódik. Ilyen esetben legjobb a 8—10 méteres csövet apróra, sűrűn kilyuggatni és rézfátyolszövettel bevonni, ráforrasztani. E bevont lyukas csövet, a midőn a kutat újból kimosatják s a vizet már tisztán adja, beleeresztjük a kútba és a szűrőcső felső végén vasból esetleg gummiból karmantyút alkalmazunk, hogy a homok mellette fel ne tódulhasson. Az idézett vélemény különösen a homokban álló kutakat vezetékre nem tartja alkalmasnak, mert a gyakori nyitás és csukás következtében csakhamar elhomokolódnak. A szűrő azonban itt is segít a bajon. Vezetékes artézi kút az olyan, a melyhez házi vezeték, még pedig egész sora a házi vezetékeknek kapcsolódik. Ujabb idóben ugyanis nemcsak mint azelőtt szokás volt a megyében, nyilvános közkutakul, hanem ipari és gazdasági czélokra is készülnek artézi kutak, de ott, a hol a jó ivóvíz hiánya nagyon is érezhető, azok, a kik egészséges ivóvízre vágynak, társaságba állanak, közös költségen artézi kutat furatnak s a kút vizét bevezettetik lakásaikba. Hát ez bármely oldalról nézve, igen sikerült vállalkozás. Jól járnak a társaság tagjai, mert aránylag csekély befektetéssel házaikba kapják az egészséges ivóvizet, jól jár a község is, mert rendszerint több nyilvános közkutat is állít a társaság, és végül azt sem lehet mondani, hogy a vállalkozó rosszul járna. A közös vállalat létesítő költségei: 1. az artézi kút furatása, 2. a vízvezetéki csőhálózat fektetése. A mi a kútfuratás költségét illeti, arra szolgáljon tájékozásul az alföldi kútfúró vállalkozók szokásos árajánlata. Rendszerint kétféle egységárakkal dolgoznak, a szerint, a mint a fúrást 300 m.-nél kisebb vagy nagyobb, 500 m.-ig terjedő mélységre irányozzák elő. 300 m. mélységre többnyire 104 mm. belvilágú csővel indulnak, míg 500 m.-re tágasabb, 150 mm. belvilágúval. Ezenkívül emeli a mélyebb fúrás költségét a szükséges erősebb -fúrótorony s az öblítéshez kifejtendő nagyobb víznyomás stb. Mindezekből a méterenkinti egységárak 20, 22, 25 korona összegben adódnak ki az első, második és harmadik száz méterre, míg 500 méterig tervezett fúráskor száz méterenkint ugyanily arányban emelkedve megmásfélszereződnek. A vízvezetéki csőhálózat költsége méterenkint 4—5 korona szokott lenni. Leggyakoribb azonban az az eset, hogy a kút fúrását s a közös csőhálózat fektetését bizonyos átalányösszegért (10.000—15.000 korona) végzi a vállalkozó, melyből a társaság tagjait 200—300 korona összeg szokta terhelni, 40—60 házat ugyanis egy artézi kútból tapasztalat szerint kifogástalanul ki lehet elégíteni. Valami költség járul még ehhez a pár száz koronához, mert a vállalkozó ezért az összegért csak a telek határáig fekteti le a csővezetéket, a telken belül szükséges vízvezetéki és belső berendezés munkálatait már mindenik tulajdonos saját szükséglete szerint külön maga végezteti. 3*