Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - I. Halmi Gyula: Az aradi csatornaszennyvíz tisztító telep

У 9 A szárazanyag mennyisége a tisztítás sikere szempontjából közömbös; a fő az, hogy az oldott anyagok között rothadni képes szerves anyagok ne legyenek jelen. Ugyanez áll az összes oldott ásványi anyagok mennyiségére is. Ezek az adatok legföljebb arról tájékoztatnak, hogy esetenkint mennyivel gyarapodott a tisztított szennyvíz szárazanyag- és ásványi anyagtartalma. Olyan esetben persze, ha a talajon átszűrt vizet kazántáplálásra vagy ipari czélokra akarják fölhasználni, ezek az adatok a víz keménysége szempontjából természetesen jelentősebbek; az aradi szűrőtelepen ellenben a tisztítás hatásfokának megállapításakor mellőzhetők. Megemlíthetjük azonban mégis, hogy míg az eredeti szennyvíz 1 l.-ében 937-t mgr., addig a tisztított szennyvizekben l.-enkint 1219 3, illetve 1288'9 mgr., tehát átlag 33'8%-kal több az oldott anyagtartalom. Az átlagos 317Ю mgr.-nyi oldott anyagszaporulatból 227-2 mgr., tehát 71-7% az ásványi anyagszaporulat. Az izzítási veszteség ugyanakkor 89'8 mgr.-mai (28'3°/o) szaporodott l.-enkint, miből első tekintetre azt lehetne következtetni, hogy a tisztított szennyvizekben több a szerves anyag, mint az eredeti szennyvízben volt. Ezt a gyarapodást azonban korántsem tulajdoníthatjuk a szerves anyagtartalom növekedésének. A talajon való átszűrődés alkalmával ugyanis a víz szénsavas sókat vesz föl és gyarapszik a kémiailag vizet megkötő ásványi anyagtartalma is úgy, hogy az izzítási veszteségnövekedés, melyet tévesen számítanak általában szerves anyagnak, főként innen származik. Az izzításkor mutatkozó veszteség nemcsak a szerves anyagok elillanása és elégése következtében lép föl, hanem onnan is van, hogy a kötött szénsavat, kémiailag kötött vizet kiűzzük, a salétromsavas sókat is megbontjuk, stb. Az izzítási veszteséget a szerves anyagok mértékéül tehát általában nem fogadhatjuk el és az izzítási veszteségszaporulatot a tisztítás sikertelenségének jeléül csak akkor tekinthetjük, ha tisztítás egyéb adatok alapján sem állapítható meg. Ilyenkor téDyleg nem lehetetlen, hogy a szűrőterületről valóban több szerves anyag folyjon el, mint a mennyi az esetleg hígabb szennyvízben a talajba jutott, mert a rosszul működő és szerves anyaggal túlterhelt talajból a szennyvíz átszűrődése közben valóban oldhat ki szerves anyagokat. Meg kell azonban már itt is jegyeznünk, hogy ha a tisztított szennyvíz egy-két adata növekedést mutat : ebből még nem szabad következtetnünk, hogy a szennyvíz a talajból old кг egyes anyagokat ; mert a mérleget ebben a dologban csakis a talaj teljes anyagforgalmának figyelembevételével állíthatjuk föl. Az aradi szűrőtelep vezetőségének mérései szerint a szűrőterületre évente kb. 420.000 m

3 szennyvíz folyik, ellenben a két aknából összesen csak 80.800 m

3 tisztított szennyvíz ömlik ki. A többi víz a talajban elszivárog, a növényekben fölhasználódik, vagy elpárolog. A területről elfolyó szennyvíz tehát lehet sűrűbb a nélkül is, hogy a talajból bármit is kioldana. Hogy a szennyvíz az öntözéskor kilúgozza-e valóban a talajt, csakis egyes kísérleti parczellák rendszeres öntözése és anyagforgalmának részletes, állandó ellenőrzése útján állapítható meg. A fentebb tárgyalt adatok azonban (szerves- és ásványi, valamint összes oldott anyagtartalom) sem a tisztítás sikerének, de egymagukban még a talaj kilúgozásának, illetve anyagforgalmának megállapítására sem alkalmasak. d) Kötött klór, foszforsav, kénsav, mész, matjnézia, kovasav, káli és nátron. Mindezek az ásványi alkotórészek szintén olyanok, hogy a tisztítás eredményének megítélésekor figyelmen kívül hagyhatók. Ellenben a szűrőtelep anyagforgalmának megállapításakor annál nagyobb a jelentőségük, miért is mindezekkel az ásványi