Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - I. Halmi Gyula: Az aradi csatornaszennyvíz tisztító telep

alkotórészekkel alább, a szűrőterület anyagforgalmának tárgyalásakor foglalkozunk részletesebben ; itt csupán a kötött Mórra nézve kell megjegyzést tennünk. A sósavas sók (kloridok) igen nagyfokú oldhatóságuk következtéb|n a szennyvizekből gyakorlati módok segélyével nem távolíthatók el. A rothadó szerves anyagokkal szennyezett vizek kötött klórtartalma rendszerint igen tetemes ; sőt a jelentékenyebb klórtartalom legtöbbször a szennyezésnek egyik legjellemzőbb kisérő tünete. Az oldott kloridok a víz ízére erős hatással vannak; ártalmasaknak azonban nem mondhatók; esetleges káros hatások (íz, keménységváltozás) csakis hígítással hárítható el. Az aradi szűrőtelepen a kötött klórtartalom mind az eredeti, mind a tisztított szennyvízben meglehetősen nagy és állandó: literenkint 229 5—244'2 mgr. A tisztított szennyvíz kloridtartalma többnyire valamivel nagyobb, mint az eredeti szennyvízé. Az aradi szűrőtelepen régebben végzett vizsgálatok a szennyvizek kötött klórtartalmára nézve hasonló jelenséget állapítottak meg. Gyárfás József

1 a tisztított szennyvíz klórtöbbletét érthetetlennek tartja és fölveti a kérdést, hogy honnan veszi az aradi szűrőtelep talaja ezt a klórtartalmat? Az előző pontban kifejtettek alapján világos, hogy itt voltakópen csak látszólagosan lehet szó kloridtöbbletről. A szűrőtelepre ugyanis a 420.000 m

s évi eredeti szennyvízben átlag kereken 964-0 q. kötött klór jut a telepre, míg a telepről csak 93 0 -[- 98*7, összesen 191-7 q. folyik el, vagyis a telepen évente 772'2 q., holdankint tehát kb. 22 q. kötött klór marad vissza. Ez a kötött klórmennyiség a növényzetbe való fölszívódás, a talajban elszivárgás, valamint esővízzel való kimosódás révén legnagyobbrészt ismét elkerül a talajból, mely a kloridokat nem tartja állandóan vissza. A tisztított szennyvizeknek a talajszűrés alkalmával általában mutatkozó nagyobb sűrűsége azonban nem kizáróan a talaj oldható alkotórészeinek állandó kilúgozása miatt jön létre, hanem nagy része van ebben a természetes párolgásnak is, melylyel a víz sűrűségének gyarapodása természetesen együtt jár. A növénytermesztéssel kapcsolatos szennyvízszűréskor a párolgás általában különösen nagyfokú; a szúrőterületre juttatott eredeti szennyvízmennyiségnek átlag egy harmada párolog el; átlag egy harmadát veszi föl a növényzet és alig egy harmadrésze (Aradon alig egy ötöde) folyik el ismét a telepről. Ez a körülmény eléggé megmagyarázza, hogy itt voltaképpen csak látszólagos kloridtöbbletről és nem valami rendkívüli jelenségről van szó. e) Kénhidrogén és szulfidok. A rothadó szerves anyagokat tartalmazó vizek állásközben rendszerint kénhidrogéntől bűzösek, a mi a szerves kéntartalmú vegyületek (fehérjék, stb.) bomlásának következménye. Az ürülékanyagokkal szennyezett vizek rothadásakor a kénhidrogén szintén jelentkezni szokott. Mig a szerves anyagokkal szennyezett ipari (czukor-, keményítőgyári, stb ). szennyvizekben a kénhidrogén többnyire oly jelentős mennyiségben fordul elő, hogy súlyelemzéssel is meghatározható: addig a városi csatornaszennyvizek ke nhidrogéntartalma rendszerint oly csekély, hogy legföljebb szaglópróba útján (mely a legérzékenyebb) mutatható ki. Eredményes tisztítás után természetesen kénhidrogénnek és szulfidoknak még nyomokban sem szabad jelen lenniök, mert hiszen ez anyagok a folyamatban lévő rothadás rendes kísérői. Eltartás (rothasztó próba) alkalmával szintén nem szabad jelentkezniök. A vizsgálatok során a legritkább esetben lehetett a kénhidrogént ») Kisérletiigyi Közlemények, 1907. 215. 1.